Külföldön dolgozók! Hogyan mentetek ki, mikor, hova és milyen végzettséggel ill. milyen munkakörbe? Mennyire érte meg?

Ez a lány ott él, őt kérdezheted, sok magyar van kint állítása szerint:

http://www.gyakorikerdesek.hu/utazas__ausztralia__2383125-au..

Angliában élünk. Mi is csórók voltunk.

A párom társalgási angollal, elektronikai műszerészként,én nulla angollal könyvkötőként jöttem ki.

Előbb a párom jött ki a nyelv miatt.Ő rögtön kapott egy autógyárban munkát. Majd követtem a páromat. Addigra már tudott a párom kis lakást is bérelni. Én a nulla nyelvtudással nem kaptam állást. Majdnem fél évig eltartott a párom.(így ha csak egyik dolgozik már nem is olyan jó a fizetés)

Amikor meglett az alap angol tudásom még így is azt mondták,hogy bocsika,de amíg nem tud kommunikálni nem tudjuk alkalmazni. Végül is csak elkezdtem dolgozni, mert a párom angol barátja ajánlott munkát..Takarítottam 1 évig,majd végre elkezdtem dolgozni a szakmámban. Jelenleg is nyomdában dolgozom, bár a nyelvtudásom még ma sem a legjobb.

Szóval,tapasztalatból mondom,ha nincs protekció akkor alap nyelvtudással állás sem fogtok kapni. Főleg hogy itt kint is nagy a munkanélküliség..

Voltatok már Angliában?? Csak azért kérdezem,mert sokan azt hiszik hogy otthon amit az iskolában tanultak az tökéletes,és mindent ért.Amikor kijön akkor rádöbben a felét nem érti mit mondanak.

Ha valaki érti mit mondanak,mit kérdeznek,és tud beszélni,tud kérdezni,tud válaszolni akkor az jó. Azt hogy nem tud jövőidőben vagy múlt időben ragozni,senkit nem érdekel.

Ez a lényeg..Ha nem tud kommunikálni,akkor hiába érti őket..kevés lesz.

Ma a nagy munkanélküliség miatt bőven tudnak válogatni,és sokan vannak akik tudnak is angolul..

Akkor nálad nem lesz gond, de a párodnál igen..Én megértem a párodat,mert én sokáig csak vigyorogtam kínomban..(én még érteni sem értettem őket)

De most is csak az tudom mondani,hogyha a párod nem tud kommunikálni,akkor kevés esélye lesz hogy munkát kapjon..

Esetleg keressetek ismerőst aki beajánl egy melóhelyre.

Mi 8 hónapja élünk Londonban. Én kb középfokon, a párom nagyon alapfokon beszélt, de mielőtt kijöttünk én sem használtam évekig az angolt, mivel Ausztriában dolgoztam, és a német volt előtérben.

Szinte egyik napról a másikra jöttünk ki, nem volt se szállásunk, se melónk előre lezsírozva, csak nagy hitünk, és önbizalmunk. 2 napig egy hostelban laktunk, majd onnan sikerült kibérelnünk egy szobát, igaz azt kellett füllenteni hogy van munkánk különben nem adták volna ki, kb mindenhol ez volt az első kérdés. Ezután elkezdtem széthordani a CV-met, kb 30 helyre vittem be/nap, 3 nap múlva pedig dolgoztam. A párom kb 8 nap múlva kapott szobalány állást, igaz nem teljesen fedte a valóságot a beadott CV-je, mert az EÜ diplomáját kihagytuk, helyette 2 éves szobalány múlttal rendelkezett. Természetesen egy szobalány pozíciónál nem fognak MO-ra telefonálgatni hogy leellenőrizzék hogy mi a valóság. :)

Én 4 hónap után váltottam egy jobban fizető helyre, ahol a szakmámban dolgozom bármixerként, párom is most fog kezdeni egy kis étterem/kávézóban, ami jóval közelebb van mint a hotel volt, és a pénz is jobb, na meg persze nem takarítja más koszát. Sajnos az EÜ-be neki elég nehéz bekerülni laborosként, mert kell hozzá egy reg. szám amit csak akkor kap meg ha van itteni gyakorlata, ahhoz viszont önkéntes (ingyen) melót kéne vállalnia pár hónapig. Az angolja mostanra viszont már társalgási szintű.

Hogy mennyire érte meg? Utólag jó döntés volt, kb 800-1000 fontot tudunk havi szinten félretenni, bár nem csak anyagi hasznunk van belőle. Új kapcsolatok, barátok, kollégák, belülről láthatunk egy más kultúrát, más mentalitást. Tudjuk miért jöttünk, tudjuk kb meddig maradunk.

Ha gondolod itt még találsz érdekes élménybeszámolókat külföldre költözött magyaroktól:

[link]