Egy állatmenhelyen "átlag emberként" mit tudok segíteni?

4

A menhelyek a legnagyobb támogatói a szaporítóknak.

Több olyan ismerősöm van, akinek elpusztult a kutyája (10-15 éves korukig gondozták), így gondolták a következő menhelyről lesz. Hát nem lett, mert heteken át kijárkáltak hozzájuk, csak a hibát keresték, volt akinél azt mondták hogy addig nem kapja meg a kutyát, míg nem szereltet fel szúnyoghálót, meg ilyen baromságok...

Ha valaki kutyát akar, akkor meg fogja szerezni. Ha a menhelyen nem adnak neki, majd vesz 20 ezerért egy szaporítótól. Ezért írtam, a legnagyobb támogatói a szaporításnak, azok a menhelyek.

Menjenek ki, nézzék meg hol élne az állat és kivel, beszélgessenek el vele, de azokat a feltételeket amiket néha megszabnak, az nevetséges.

A 4-es véleményével egyetértek. Néha teljesíthetelen feltételeket támasztanak egy örökbefogadásnál.

Mi azért nem kaptunk az egyiktől meg egy kutyust, mert hétköznap csak egy nagyobb és 2 kisebb sétát tudunk beiktatni. És szerintük az kevés.

De emellett ott a nagy kertünk, ahová ki tudna menni, ha éppen ott szeretne bóklászni.

Én csak 6 órát dolgozom, annyit lett volna egyedül, jobban mondva a már befogadott kutyánkkal együtt, tehát még csak nem is magányosan.

Hétvégén meg nagy sétákat teszünk, szeretjük a természetet.

De ennek a bizonyos menhelynek ez mégsem megfelelő , úgy néz ki, szerintük jobb a kutyának nálunk bezárva.

Tudom nem ez volt a kérdés... Szóval kutyasétáltatóként is tudsz nekik segíteni.

Menhelye valogatja. En fajtamentestol fogadtam egyszer orokbe, illetve masodjara a varosunkban levo menhelytol, egyik se allitott megugorhatatlan felteteleket. Kb a benti tartas volt a lenyeg, meg a kapcsolattartas veluk, neha kuldjek fotokat a kutyarol es csokolom.

Mindket esetben szinte 5 perc alatt kaptam kutyat. Szoval azert azt lecci irjuk mar le, hogy nem minden menhely akkora vadallat es igenis az ilyeneket, amik normalisak, megeri tamogatni!