Ki hogy áll a haszonállatok tartásához és levágásához?

Falun lakom. Nyulaink voltak egy időben, levágásra. Úgy álltam a dologhoz, mintha csirkék lennének. Nem szerettem meg őket, nem nőttem hozzájuk. Adtam nekik enni, takarítottam őket, mikor eljött a levágás ideje, nem néztem végig ahogy megölik őket, de a nyúzást már gond nélkül végig tudtam nézni (sokakkal ellentétben engem nem taszít a nyers hús látványa).

Disznókat a szomszédom tart, de azon mindig kiakadok, mert mikor reggel elkezdik a disznóvágást, fél órán át hallgatni kell ahogy szenved a szerencsétlen állat, mert egyiknek se jut eszébe hogy egy golyóval a fejében hamarabb feladja...

Igazából nem ellenzem a dolgot, mert álszentség és képmutatás, mikor az ember nyavajog, hogy jajj, így szegény állatok meg, úgy, ebédre meg tolja a képébe a rántott szeletet... Ha emberségesen ölik meg őket, akkor nincs vele probléma, az ember nem vegetáriánus.

Én nem tudom levágni azokat a csirkéket, akiket én etetek és tartok. Olyan rossz érzés, hogy megbíznak bennem, boldogan szaladnak oda hozzám, felugranak a vállamra, és én meg megfogom, és... hát... kinyírom őket.

De ettől függetlenül a háztáji állatok lehetnek nagyon boldogok is, és ökológiai szempontból az ember-haszonállat kapcsolat sokszor mutualizmusnak is tekinthető - pl. az őstulok génállománya mára már csak a házi szarvasmarha formájában maradhatott fent. És a csincsilla is kipusztult volna, ha nincsenek prémtelepek. Tehát, nem feltétlenül gonosz dologról van szó, csak érteni kell az állathoz. És a "nagyüzemi" állattartást tényleg nem tartom "dicsőséges" dolognak.

Lovat pedig soha, soha nem vágnék le, mert szerintem az már tényleg messzemenően undok dolog, hogy egy állat, aki egész életében robotol az emberért, ilyen módon végezze öregkorában. Nem is beszélve arról, hogy a lovak szinte teljesen meg képesek tanulni az ember metakommunikációs jelzéseit, mint a kutyák. (Pl. Clever Hans esete.) Ezek után, aki képes vágóra adni a lovát nyomós indok (az egyetlen szerintem elfogadható indok az éhezés), annak az emberségességében igencsak kételkedem...

Második válaszoló vagyok.

Úgy látom az utánam hozzászólok gondolatmenetében tetten érhető a döccenő, meglehet ezt ők nem veszik észre. Muszáj reagálnom, mert hajmeresztő dolgokat írtak le.

Harmadik válaszoló ezt írta: "Egy kutyát sem tartanék ólba zárva, ezért egy disznóval sem teszem."

Pont erről beszéltem. A kutya egy háziállat minálunk és azt hiszem az emberek többségénél ez így is van. Egy kutyaól méretezésénél csak akkorát készítek, amekkora az állat mérete felnőtt korában és kényelmesen elfér benne, míg azt a méretet elérni, papírdobozzal vagy más praktikus eszközzel töltöm fel, nehogy rászokjon a dolgát elvégezni a kutyaólban. Szalmát csak télen teszek az óljába és rendszeresen cserélem, mert akkor szüksége van rá. Nem utolsó sorban ajtó nem készül a kutyaólra, mert szeretném megadni neki a mozgás szabadságot és elve arra van készítve, hogy ott csak rövid ideig tartózkodik.

Sertés esetében más helyzet ...

A sertésól nagyobb méretű a kutyaólhoz viszonyítva arányaiban, mert az állat ott fogja tölteni az életét. Mozgásában több okból korlátozom:

1, Ellenkező esetbe nem hízna meg olyan mértékben

2, Ne tegye tönkre a talajt! Mangalica esetében ez azért nem jelentkezik olyan mértékben, mert számára biztosítanak több hektárnyi szabad területet. Megjegyezném régen nem szerették, ha a kondás mindenhova odavitte az állatait legelni, mert akkor ott már másik állat nem hajlandó többet legelni. Visszakanyarodva a "hagyományos" sertéstartáshoz, egy jól megépített disznóól alá van betonozva, hogy megakadályozza a talaj szennyezést.

Kifutó biztosítható az állat számára,ha úgy van megépítve a disznóól, ez viszont plusz költséget jelent, mert több takarmányt eszik meg az állat a vágósúly eléréséhez, illetve több szalma is elfogy, mivel a kifutót is szalmázni kell. A gond ezzel ott van, hogy ezeket a plusz költségeket nem akarja egy vevő sem megfizetni.

Negyedik válaszoló írta:"Lovat pedig soha, soha nem vágnék le, mert szerintem az már tényleg messzemenően undok dolog, hogy egy állat, aki egész életében robotol az emberért, ilyen módon végezze öregkorában. Nem is beszélve arról, hogy a lovak szinte teljesen meg képesek tanulni az ember metakommunikációs jelzéseit, mint a kutyák. (Pl. Clever Hans esete.) Ezek után, aki képes vágóra adni a lovát nyomós indok (az egyetlen szerintem elfogadható indok az éhezés), annak az emberségességében igencsak kételkedem..."

Én a te állatszeretetedben kételkedem, mert számodra a ló levágására az egyetlen elfogadható nyomós indok, az éhezés. Valószínűleg inkább végignézed a ló szenvedését, minthogy megszabadítsad tőle rövidtávon, ha nincs rá gyógymód.

Szerintem még elfogadható indok, a gyógyíthatatlan betegség is.Lovat a húsáért tartani, azt viszont elutasítom.

"Valószínűleg inkább végignézed a ló szenvedését, minthogy megszabadítsad tőle rövidtávon, ha nincs rá gyógymód."

Nem! Kihívom az állatorvost, aki elaltatja! (Ezután a lóhús mehet vadasparkba, állatkertnek.) Háznál ugyanis tilos lovat vágni, és a vágóhídhoz vezető út gyakran több órás. Gondolhatod, hogy pl. egy lábproblémás ló ezt mennyire élvezi. Komolyan, most látszik meg, hogy nem is konyítasz a témához, és mégis megint a saját igazadat véded. Te is abból a fajtából való lehetsz, aki vacak néhány tízezer Ft haszon érdekében vágóra adja a hűséges lovát, csak mert nem lehet lovaglásra használni többé. (Mert attól, hogy öreg, még nem biztos, hogy szenved. Nagymama is öreg, és néha megfájdul a lába, de nem szenved folyamatosan. Az öreg Buksi kutya is vak az egyik szemére, de nem szenved. Aki így eltorzítja a valóságot, az szerintem csak a saját lelkiismeretét szeretné megnyugtatni.)

Első vagyok

Nem hiszem, hogy a kérdezőnek az volt a célja a kérdéssel, hogy egymás torkának ugorjatok. Én sem szeretem mikor egy kérdésem alatt csak a vita és a mocskolódás megy. Fogadjátok el, hogy minden embernek másféle véleménye van a témáról :)

Megint első vagyok

Nem igazán értem a második válaszoló lepontozását, és azt sem, hogy az én válaszom miért nem hasznos. A kérdés az volt, hogy "ki hogy áll" a témához. A kis kezek pedig a válaszok mellett nem azt jelzik, hogy nektek teszik-e az illető válasza, hanem hogy hasznos/témához kapcsolódó/stb. volt-e. Ezen érdemes lenne elgondolkodni.