Csalódtatok már háziállatban?

A papagájom, mikor a fejemre szart :D

de azért nem haragudtam rá

Páromnak a cicánk. Nehéz sorsú cicust fogadtunk, mégpedig úgy, hogy párom volt az egyetlen, akinek a kedvéért kimozdult a ketreces rettegésből, dorombolt neki. Ő lett a kiválasztott, az alapítvány is repesett.

Ehhez képest a macska a mai napig retteg a páromtól. Nem simizheti, nem megy oda hozzá, semmi. (Nem bántotta soha, az első perctől ilyen.)

Nyilván haragudni nem lehet rá, a múltja miatt ilyen, azt tippeljük, rossz tapasztalata lehetett férfiakkal - de az ember mégiscsak csalódik, az érzés nem irányítható. Hiszen őt választotta az elején, és mégis ilyen.

Évek óta nálunk a cica, nyilván nem adtuk vissza emiatt, plusz végül engem valamennyire elfogadott, bár ugyanolyan rettegős maradt - mondhatni az én cicám. Azóta van egy másik is, hogy legyen, aki a páromat is szereti. :)

Igen, mert nyilván nem mindig azt teszik, amit elvárnék, ami jól esne. És nem a nevelésre, szófogadásra gondolok.

Nem, mert tudom, hogy ilyenek, és kész. És nem ember, aki el tud mondani valamit, megbeszélünk valamit, aztán az ellenkezőjét teszi. Vagy nem beszél ki másokkal :D

Én tisztában vagyok vele, hogy mind a macskáim, mind a kutyáim állatok...

Nem várok el Tőlük semmit, amikor vállaltam Őket tudatában voltam annak, hogy bárhogy is viselkednek az az én felelősségem lesz és meg kell tanulnom együtt élnem bizonyos tulajdonságaikkal, ha esetleg nem lehet Őket idomítani valamire.

Így például minden egyes alkalommal, amikor kimutatják hogy szeretnek (minden nap) pozitívan csalódok és akárhányszor is történik ez, mégis mindig meglepődöm és elcsodálkozom rajta, hogy ösztönlényekbe hogy szorulhat ennyi szeretet és hogy lehetnek ennyire jók, emberi definíció szerint.

Viszont a fentebb leírtak fényében, amikor betörtek és meg akartak támadni, a 60 kilós kutyám pedig nyüszítve elszaladt és elbújt, ahelyett hogy a védelmemre kelt volna, nem csalódtam, mert nem kérhetem számon egy állaton, egy ösztönlényen hogy élni akar és halálfélelem fogja el és nem helyezi az én biztonságomat a sajátja elé...