Mennyire érzed problémának, hogy jobban szereted az állatokat, mint az embereket?

Lehet hogy az én válaszom sem releváns, mert én a családtagjaimat ugyanannyira szeretem mint az állatokat, de alapjában véve utálom az embereket, többre tartom az állatokat.

Nekem ez nem probléma, és soha nem érdekelt hogy ki mit gondol rólam ezért, hiszen olyanoknak a szavára sem tudok adni akik nekem nem számítanak. És mivel egy kezemen meg tudom számolni azokat az embereket akik számítanak, a többi mondhat akármit, nálam előrébb vannak az állatok.

Nem tervezek változtatni rajta, boldog vagyok így.

Ezt hívják úgy, hogy szociopátia és nem, nem normális, sosem volt az.

A gyakorin persze nagyon népszerű, mert itt gyűlnek össze.

Ez mindig egyéb mentális betegségekkel függ össze, pl depresszióval, szorongással, pánikbetegséggel. A beteg sosem kezelteti magát, mert nem mer elmenni szakemberhez. Az állatokat csak eszköznek használja, mert a magányt csak így tudja kezelni.

Azért az online térben gyűlnek össze, mert itt nem kell szemtől-szemben kommunikálni senkivel, ami szorongást okozna nekik.

A legtöbb teljesen reménytelen eset.

Én szerettem volna az embereket, nagyon jól éreztem magam életem során két helyen. Középiskolás éveim végén már egy nagyon jó társaság tagja voltam, és az első munkahelyemen is. De sajnos kicsit fura vagyok, arra gyanakszom, hogy jól funkciónáló autista vagyok, mindemellett túlérzékeny, és erős sziciális fóbiám van, nagyon lassan illeszkedek be. Nagyon sok munkahelyen direkt kikészítettek a kollégák, összefogtak ellenem, hát panaszkodhatnék hogy melyik helyen mit kellett elviselnem. Annyira elment az önbizalmam, meg más traumák is értek fiatalon, hogy mára elég defektes vagyok, évek óta most nem dolgozom. Próbálom összeszedni magam, de olyan munkát szeretnék, ahol nem kell emberekkel dolgoznom. Nagyon félek tőlük már, irtózom a látszólag kedves emberektől is. Már a covid előtt is inkább átnentem az utca túloldalára, ha szembe jött velem valaki. De kettősség van bennem, mert egyik oldalon szeretnék segíteni az embereknek, mondjuk valami szociális segítő szívesen lennék, de másik oldalon meg gyomorgörcsöm van tőlük.

Az állatokat végtelenül szeretem, és nem csak a kutyát-macskát, minden állatot. Ezért nem eszem húst, tejterméket, csak jól tartott tyúkok tojását. Nekem ketreces, meg mélyalmos tyúkok tojása nem kell. A szívem vérzik a húsiparban tartott állatokért, ahogy bánnak velük, láttam felvételeket, sajnos nem egyedi esetek. Nem veszek állatkísérletes kozmetikumokat, és vegyszereket, bőr vagy szőrme ruhát. Már tiniként sem vettem meg a bőrkabátot. Az állatokat és a természetet nagyon sajnálom az ember miatt, mert kizsákmányoljuk és tönkretesszük őket. Sorban pusztulnak ki az állatok mert elvesszük a természetes élőhelyüket, nekem ez nagy szívfájdalom. Ennyit tudok tenni.

Én csak azt tudom tanácsolni neked, hogy emiatt ne legyen lelkifurdalásod. Semmi baj nincs veled, mert te tisztában vagy azzal hogy kik vesznek körül, milyen emberek, nem akarnak neked rosszat, és neked sincs semmi bajod velük.

Egyszerűen csak nem érdekelnek annyira, de ez nem baj, nem kötelező hogy erdekeljenek.

A baj azokkal van, akik ezt kivetítik másokra, hogy csakis a másik a hibás, a rossz, az ártalmas számukra.

Én úgy fogalmaznék, hogy vannak a környezetemben emberek (család, barátok), akiket nagyon szeretek. Az állataink pedig szintén családtagok.

Minden állatot szeretek és minden állat felé (legyen az kutya, madár bármi) szeretettel fordulok és segítek ha tudok. Anno az emberekkel is így voltam, de annyi pofáraesés és szívás után a szűk körömön kívül nincs szükségem az emberekre.

Egyszerűen idegesít az a sok álszent barom (mint pl a 4-es), aki megjátssza, hogy mennyire emberbarát, de az anyját is eladná 10 forintért és a marha nagy empátiája mellett simán elmegy egy földön fekvő ember mellett vagy még bele is rúg ha tud.

Irodában dolgozom, rengetegszer fog el az undor amikor hallom, hogy ki kivel csal kit, kit beszélnek ki a nagy valaga miatt, ki kinek a hátán kapaszkodik fel, hogy 10.000 forinttal többet keressen.

Szóval én nem érzem hátránynak, hogy megundorodtam az emberektől, házas vagyok, vannak barátaink, jól érzem magam és ha választhatnék egy iroda és egy állattal teli tanya között, akkor az utóbbit választanám.

Minden embert nem szeretek, minden állatot sem (pl. a büdös címeres poloskát utálom), de akik fontosak számomra, akár ember, akár állat, őket egyformán szeretem nagyjából.

Viszont az jutott eszembe a kommentedről, hogy a munkádat amúgy szívesen csinálod? Nem lenne jó azon változtatni? Hiszen nem is biztos, hogy a cicáid miatt kerül hátrányba a férjed, mert a munkád szívja le ennyire az energiáidat, hogy utána már inkább elvonulsz.