Hogy lehet egy ember- és családja ennyire felelőtlen? 21/l

Gyakorlati éveim alatt a mentorom egy kedves nő volt. A kerületben dolgozik, járkálós munka, így néha-néha összefutunk az utcán. Így tudtam meg meg, hogy a kutyájuk sem maradt meg.

Tudni kell, apa és anya, egy 18 éves gyerek, és 2 kisebb, max 11-12 évesek.

Először egy kismacskát vettem magukhoz, de nem maradt tovább 1 hónapnál, mert az anya, a volt mentorom problémásnak találta a sok takarítást, a gyerekek pedig nem segítettek be túlzottan - ez volt előző vagy előtti évben. Aztán jött néhány hónapja egy kutya, akiért az egész család élt és halt, imádták elmondás szerint. Na, ma kiderült, a kutya se maradt, mert az idősebb gyerek egyetemet fogja elkezdeni, emellett pedig kinek lesz rendesen ideje a kutyára, miközben anyuka 8 órában dolgozik, kisebbeket viszi falat mászni meg heti egyszer lovagolni, meg velük tanul, az apa pedig szintén fáradt, 8-9 órában dolgozik, nagyobbik meg nem tudja, hogy lesz az élet.

Két kutyám van, átkozottul bajosak tudnak lenni, de úgyis, hogy még nem volt kutyám, tudtam mit vállalok magamra. A két büdös szájú már családtagok. Miért nem tudott 2 idősebb felnőtt és 1 fiatal felnőtt ennyire nem gondolkodni? A kutya imádta őket, a család is a kutyát. És csak néhány hónapja van ott, még csak nem is az, hogy évek óta ott van és hirtelen gebasz, nem tudja senki sétáltatni, nem lesz rá idő. Régóta tervben van náluk az egyetem, a viszonyok sem voltak máshogy a két kissebbel, így előre lehetett látni, hogy meg tudják oldani vagy nem.