A kutya és macskafélék (vadon is) miért adnak egyszerre több utódnak életet, míg a többi emlős (ló, elefánt, zsiráf, stb.) csak egynek?

Sertés, nyúl is több kicsinyt hoz világra, de a kiskérödzőknél is gyakori a 2-3 utód.

Közben a gepárd max 2-t, míg a házimacska 2-7-et.

Szaporodási stratégia szerint 2 csoportot különböztetünk meg: K és r. Az emlősök alomszámtól függetlenül döntően K-stratégisták, ami azt jelenti, hogy kevesebb utódszámot vállalnak, de komoly utódgondozást végeznek. Az alacsonyabb rendűek, többnyire az ízeltlábúak pedig r-stratégisták: nagyszámú utód (több nagyságrendben térünk el), de nincs utódgondozás. Ilyen például a legtöbb hal is.

E tekintetben nincs különbség a ragadozó fajok és a növényevők között, de ez a K/r stratégizmus sem egy kőbe vésett fogalom (lásd polip, nyúl).

Azért alakult így az alomszám ezeknél a fajoknál, mert ennyi utód felnevelését tudják az egyedek döntően sikeresen biztosítani. Macska, kutya és sertés esetében a háziasítás is emelt az alomszámon, döntően nincsenek hatalmas almok a természetben egyik állatfajnál sem.

Legelő állatoknál fontos, hogy az utód szinte már menekülésre készen szülessen, ragadozóknál ez nem volt olyan fontos szempont. (Kiv. üregi nyúl)