Mások hogy élik meg egy állatuk halálát?

Nem. Régi mondás: kutyaharapást szőrével, vagyis: minél előbb egy másik kiskutyát. Én nyolc évig szenvedtem a kutyám halála miatt mire sikerült elengednem. Talán azért is ilyen hosszan, mert a körülményeim nem engedték meg, hogy tartsak másikat.

a kutyám halála után énis úgy éreztem hogy nekem nem kell soha többé kutya mert nem pótolná. aztán kaptam egy újat és könyebb lett a helyzet :D mára már ugyanúgy szeretem mint az előzőt. nem pótolhatja a régi kutyát, de neki is megvannak a sajátosságai, gyagyái ami miatt ő is különleges nekem :)

higgy nekem én is így voltam vele, nekem titokban hoztak egy újat, és egyből elkezdtem sírni mikor megláttam és mondtam hogy vigyék innen, mert haragudni fog a régi kutyám, aztán meg már nem volt szívem visszavitetni és így sokkal könnyebb volt megbékélni a másik halálával, szóval szerintem jobb ha lesz egy új kutyusod :D és részvétem

Igen elhiszem,hogy nagy most a fájdalmad.Én is átéltem ezt :/.Szerintem vállaljatok újabb kutyust!Persze,gyászold meg a mostanit,de 2-3 hónap múlva ha lesz egy másik kutyusod,az jót fog tenni a lelkednek,persze ez nem azt jelenti,hogy elfelejted az előzőt!Nekem nem teljes az élet kutya nélkül,mindig van és lesz mellettem egy négylábú társ! :)

Persze, sose lesz ugyanolyan, de attól még lehet olyan jó egy másikkal is. Kiskoromban sok állatom volt és rengeteg halt meg, rossz volt, de egy másik segít túl lépni rajta.

Én is nagyon kötődöm a kutyusaimhoz (hárman vannak), de ha majd nem lesznek (de remélem még hosszú-hosszú évekig mellettem lesznek *kop-kop*), biztosan lesz új állatkám. Ugyanis szerintem azok a lakások, ahol nincs háziállat, üresek. Mintha az állatok tennék a házakat... otthonná. Én nagyon örülök, hogy én a kutyusaim mellett nőttem-növök fel (15 vagyok), és szeretném, ha a gyerekeimnél is így lenne. Biztos hiányzik neked a kutyusod, de úgy, mint egy rokon halálán, túl kell rajta lépni. Ne szomorkodj miatta, mert biztos nagyon jó élete lehetett, ebből a pár mondatodból is látni, hogy nagyon szeretted. :) Boldog volt... és ez a legfontosabb. Szívem szerint az összes állatot, akik menhelyeken, vagy az utcán élnek, magamhoz fogadnám, mert ha egy szerető gazdi "kezei között" hal meg az állat, akkor boldogan élt. Én inkább azokat sajnálom, akik az utcán, jéggé fagyva alszanak el vagy akiket az autósok ütnek el.

Nekem 14 éves koromban elpusztult a sündisznóm és megsírattam, annyira el voltam keseredve, hogy még egy gyászjelentőhöz hasonlót írtam a sün emlékére, valahogy így: "Fájdalommal tudatjuk, hogy Sütykös Süni február 15-én elhunyt..." Tehát olyan érzés volt a sün halála, mint valamelyik családtagé. De azóta már kinőttem ezt az érzékenységet.

Adj egy kis időt magadnak, 1-2 hónapot és akkor keress másik kutyát. Pótolni nem fogja, mert minden kutya más, úgyanúgy, mint mi emberek, de hidd el Őt is szeretni fogod!