A bogaraknak is vannak érzései? Őket is meg lehet szelidíteni?

"ráraktam egy nagy virága, és órákig ott volt rajta"

Gondolom még nem száradt meg, nem feszült ki teljesen a szárnya. :)

(De nem akarok illúzióromboló lenni.)

Nem. A kikelő pillangó nemigen tud repülni az első pár órában, amíg meg nem szárad a szárnya, ezért nem szállt el azonnal.

A rovarok, pókok stb. idegrendszere nem alkalmas ilyen kötődésre. Ettől még lehet csodálni és szeretni őket, de viszonzást nem kell várni.

A.A. Milne: Bűnbocsánat (ford.:Devecseri G)/részlet

Találtam egy bogarat, úgy hívják, hogy Bogár,

és Sándornak neveztem el, és ezt is tudja már.

Gyufásdobozban őriztem, a fedele alatt...

És Dadus kiengedte őt...

igen, az én bogaramat...

odament, kiengedte őt...

És Bogár elszaladt.

Azt mondta, nem akarta; én elhiszem neki.

Azt mondja, csak gyufát akart, azért nyitotta ki,

azt mondta, nagyon fájlalja, de megfogni nehéz

egy dúlt bogarat, akit az ember gyufának néz.

[link]

Ez attól függ, mit értünk érzések alatt. Az idegrendszer működéséről nagyon sokat tudunk, de azt sehogy se tudjuk megvizsgálni, hogy az ingerület, ami egy hangya idegdúcaiban száguldozik, az vajon hogyan is jelenik meg az állat számára. A rovarok is érzékelnek és döntéseket hoznak ezek alapján. Menekülnek a rossz ingerek elől és keresik a kellemeseket. Ugyan mi alapján mondhatjuk, hogy az nem érzés, amikor egy lepke vonzódik a fényhez? Lehet úgy is fogalmazni, hogy egy szigorú és vak ösztön arra kényszeríti, hogy arra repüljön, de úgy is, hogy az ösztön egy érzés, ami azt sugallja, hogy jó arra menni.

Az viszont tényleg valószínűtlen, hogy egy rovar szociális vonzódást érezzen egy ember felé. Legfeljebb szereti a testmeleged vagy az izzadtságod. És nem is fog az élet értelmén merengeni a holdfényes éjszakákon.