A 10-es skálán mennyire szereted az állatokat?

Átlagemberként azt mondom, ugyanolyan joga van minden állatnak a tisztességes, számára normális élethez, mint bárki másnak. Legyenek megfelelő körülményei, legyen kaja, pia a számára és éljen a saját, természetes közegében.

Nem tartom helyénvalónak a kalitkában, ketrecben, és egyéb helyen való állat-tartást, mert az nem a saját közege.

A háziállatok közül a kutyát jobban szeretem, mint a macskát, de a kutyát is csak addig a mértékig, amíg tudja, hogy hol a helye a családban (és a lakásban). Amikor már többet akar, mint ami az normális, vagy megengedhető, akkor köszi, nem kérek belőle.

Előző vagyok!

Ezek alapján lila gőzöm sincs, hogy a 10-es skálán esetleg hol tartok! Ítéljétek meg ti!

4-es vagyok!

Úgy érzem, szeretem őket annyira, hogy ne akarjam kiragadni őket természetes környezetükből, és ha élnek körülöttem (nekem is volt kutyám-macskám, amíg kertesben éltem), akkor azt is tudom, mire van szükségük ahhoz, boldog, kiegyensúlyozott életük legyen.

Amióta panelban lakok, nem tartok háziállatot, mert azt vallom, hogy abban ők már nem éreznék magukat jól!

8-as!

Te mennyire szereted őket?

Mert ha te állítod azt, hogy a 10-es skálán 10-es mértékben, arra én mondhatom azt, hogy hiszem, ha akarom.

Mondd el, mire vagy képes értük, miattuk, mennyire tartod tiszteletben az ő igényeiket, és mennyiben helyezed előnybe azt a személyes igényedet, hogy pl. ilyen-olyan állatot akarsz magadnak, mert annyira szereted őket.

Ugyanis nem biztos, hogy ketrecben, meg egyéb helyen tartott állat olyan nagyon boldog, mint te magad, aki állítólag szereted őket.