Ismertek olyan embert, aki gyerekeként/unokájaként tekint a háziállatára?

A nagyapám egyik volt szomszédja: szegény spánielt úgy elhízlalta hogy a kutya alig tudott menni, de azért továbbra is jártak a jutalomfalatok neki, együtt aludt a kutyával, beszélt hozzá, még akkor is magyarázott neki ha vendégek voltak nála.

Szomszédnak van három kutyája (na ez a nő nagyon meg van kattanva), kiviszi a kutyákat sétálni póráz nélkül (kettő közülük németjuhász) és inkább ordít nekik: - hé fiúk nézzetek körbe, Fifi nem látod hogy jön az autó elment az eszed? Zeng a környék tőle.

Nem normálisak ezek az emberek, ők már nem állatbarátok. Az ilyenek veszélyeztetik nem csak a kutya életét hanem másokét is. (lásd a szomszéd németjuhászai bárkit megharaphatnak séta közben mivel nincsenek megnevelve)

Majdnem válaszoltam, hogy igen, én, de amint elolvastam a bővebb leírást, rájöttem, hogy na nem, ez nem én vagyok.

Azok az emberek, akik úgy viselkednek az állatokkal, mint amit leírtál, komoly lelki problémáik vannak. Nincs aki szeresse őket, ezért adnak meg ilyen -szerintük normális!!- dolgokat az állataiknak.

Betegek ezek az emberek, szó szerint.

Ilyet nem ismerek, aki ennyire "elvetemült", de én családtagként tekintek a kutyára/macskára. Mindkettő a gyermekem, ha betegek azonnal orvoshoz viszem őket, a macska velem alszik, a kutya mondjuk nem. De a kutyát viszem mindenhová. Tudom mikor születtek, mindkettő kap aznap valami különlegességet. Nem nagy dolgot, de olyan jutalomfalatot, amit nem kapnak mindennap. Karácsonykor ugyanígy. Mindkettő a legjobb tápot kapja, nem spórolok semmit ami velük kapcsolatos.

Ha ez beteges, akkor beteg vagyok, de igyekszem mindkettőnek a legjobbat adni, és igenis családtagként tekintek rájuk.

Tágabb értelemben véve mi ilyennek számítunk. De mi sem magunkat, de ha lenne gyerekünk, azt sem kényeztetnénk el. Értelmesen, következetesen, de ha mi veszünk magunknak valamit, ő is kap, ha beszélgetünk, ő is odajön és néha "beleszól". Simán elbeszélgetek vele főzés közben. Sok idő van ráfordítva, mondhatni ki van nyalva a valaga, de olyat, hogy felesleges holmit vegyek neki... na azt nem. Még magamnak se vennék. Varrtam neki egy téli kis libegőt, ha akkor visszük le sétálni ne fagyjon meg, van neki hám+póráz, időnként megfuttatjuk, néha még hisztizik is, ha nem visszük le. Sokszor visszük magunkkal ha megyünk akár csak pár órára is.

És egyébként egy cicáról van szó :)