"Sajnálom azokat a gyerekeket, akik nem kapnak elég szeretetet, figyelmet a szüleiktől, és állatok mellett kell felnőniük. " Vélemény?

Én szintén állatok között nőttem fel. Eddigi egész életemben ott voltak körülöttem a kutyáim, macskáim a testvéreim mellett. Nehezemre esik elképzelni is egy olyan éjszakát, mikor nem fekszik a lábamnál a kutyám, a barátom kutyája, mellettem pedig a macskám. A párom pont ilyen, mint én. Ugyan annyira rajong az állatokért, ugyan úgy érez, mint én. Az, hogy az ember életében fontos, már-már központi helyet foglal el az állata, még nem jelenti azt, hogy bizonyos emberek ne jelentenének ugyan annyit.

Én inkább csak szomorú vagyok, hogy olyan emberek vesznek körül, mint az, aki a kérdésben szereplő idézetet leírta. Rosszul esik a tudat, hogy ilyen emberek léteznek, ilyen embereknek joguk van a társadalomban részt venni. Nincs jogom fölöttük ítélkezni (ahogy nekik se lenne szabad mások fölött), így csak a saját véleményem, hogy az ilyen emberek a világ szégyenei.