Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Állatok » Egyéb kérdések » Hogyan lehet átvészelni az...

Hogyan lehet átvészelni az első házikedvenc elhalálozását?

Figyelt kérdés

3 éves korom óta van meg a cicám, aki szerencsére még most is él, de anyukám tegnap (igen, pont szenteste) a kendőzetlen igazságot tolta a képembe- igen, egy 21 éves lánnyal már nem finomkodik az ember-, hogy ez valószínűleg már nem tart sokáig.

Imádom a macskám, végigkísérte az egész gyerekkorom, tinikorom összes bánatát és örömét, vele aludtam minden egyes éjszaka, mikor hazajöttem a suliból, a lépcső tetején dorombolva várt, míg mikor nem voltam itthon, a szobámba se lépett. Szomorú vagy sem, a cicámhoz állok legközelebb a családban.

Most külföldön tanulok, havonta egy hétvégére jövök haza, és most attól félek, hogy mivel ilyen ritkán látom, az lesz a vége, hogy egyszer csak anyukám ír Facebookon, hogy "izé, meghalt a macskád. ja, amúgy mizu a vizsgákkal?". És nem leszek ott szegénykének az utolsó napjaiban. Tudom, hogy macskához képest azért elég szép kort ért el a maga 18-9 évével már most is, de amikor arra gondolok, hogy bekövetkezik az elkerülhetetlen, máris úgy nekiállok bőgni, mintha már meg is történt volna, majdnem, mint mikor a nagyim meghalt.

Lehet, hogy kicsit túlzás ez a fajta ragaszkodás hozzá, de mégiscsak ő volt az az egyetlen élőlény az egész családban, aki tényleg mindig itt volt nekem.

Mégis, mit lehet tenni, hogy ne féljek ennyire elveszíteni őt, és ha végül megtörténik (főleg ha úgy, hogy még itt se vagyok, el se búcsúzhatok tőle), akkor hogyan lehet ezen túllépni?


Előre is köszönöm a válaszokat.



2013. dec. 25. 22:32
 1/2 anonim ***** válasza:
Az élet velejárója a halál. Beszéld meg anyuddal, hogy 2 szeme legyen a macskán. Ha gyenge lesz és nem eszik akkor vigye dokihoz. Vizsgálja meg és ha nagy a baj, akkor altassa el. És így majd elkerülöd az hogy szenvedjen, fájdalma legyen. Így könnyebb lesz. Ma a nagymamám kutyja is 13 évesen halt meg. Megtörténik, de gondolj csak bele. Ha mégis meg történik akkor majd az járjon az eszedbe hogy már soha sem fog szenvedni. Boldog lesz. És a többi elhunyt macskával és állatvédővel fog játszani. A lélek a fontos. Ami fent lesz majd a csodaszép és boldog mennyországban. Nem tehetsz semmit sem. Egyszer mindenki meghal. A fájdalmat egy másik állattal feledheted. De jusson eszedbe hogy minden macskának más a személyisége. Nem szabad majd az új cicát a régi drágádhoz hasonlíttatni. Én is sokat szenvedtem a cicám miatt aki tavaly ilyenkor halt meg. A fájdalom enyhült de meg mindig emlékszem rá. És majd az is legyen az eszedben, hogy amíg volt boldog volt veled. :) Megadtál neki mindent lelkileg. És az a fontos. :)
2013. dec. 25. 23:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/2 anonim ***** válasza:
mi a egy csau csau kutyát vesztettünk el még tavaly teljesen családtagként kezeltük szinte értettük mit akar nagyon okos volt de a legközelebb anyához állt és mikor meghalt azthittem ott esek össze mert bélcsavarodása lett és egyik napról a másikba fiú vagyok de ez akkora fájdalom volt hogy tényleg egész nap sírtam de egyébként hazugság az hogy majd az idő begyógyítja ugyanis még most is ha rágondolok valamikor görcsbe rándul a gyomrom de most már majd nyáron szeretnék egy új kutyát mert valahogy hiányérzetem van de Grétit(az első kutyám) semmilyen kutya vagy állat nem fogja pótolni... :-(
2013. dec. 25. 23:55
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2021, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!