Mit tegyek, hogy ne fájjon ennyire az elválás?

Nagyon sajnalom hogy anyukad beteg es azt is hogy el kell bucsuznod a macskadtol😞

Lehet hogy valamelyik ismeros meggondolja magat ebben csak remenykedni tudunk

Én biztos ideiglenes gazdát keresnék, akár fizetnék is érte, de biztos nem válnék meg tőle végleg. A pár hónap hosszú lesz, de még mindig megnyugtatóbb, hogy tudod, fogod még látni újra.

Nekem két kutyám van. A férjem játszadozik a gondolattal, hogy menjünk ki Németországba dolgozni. A szívem megszakad, ha a kutyákra gondolok, belepusztulnának, ha odaadnám másnak, elvinnék őket máshova. Így elfogadta a férjem azt a feltételemet, hogy ha esetleg elmegyünk, megfizetünk valakit, hogy átjárjon hozzájuk etetni. Még mindig jobb nekik a saját közegükben, bár egyedül a nap nagy részében, mintsem elvinni őket valahova, akkor még reményük sem lenne. A házra amúgy is rá kell nézni. A szomszédbácsit szeretik, anyósomék is idejönnének néha.

Én a helyedben nem nyugodnék bele ilyen könnyen ebbe a verzióba. Ha nem találsz ismerőst aki elvállalja, keress idegent, de azzal a feltétellel, hogy ha visszautaztál, újra magadhoz veszed. Már az utazás előtt járjatok össze és úgy ismerkedjen a cicával, hogy Te is ott vagy. Hidd el ,ha látod, hogy jól kijönnek egymással, Te is nyugodtabb leszel.