Lányok/nők, ti hogyhogy jobban féltek a teljesen ártatlan pókoktól, mint a sokkal veszélyesebb darázstól?

A darázs nem mindennapi látogató lakásban és nem is szeret hosszútávon bent lenni a pókkal ellentétben. Arról nem is szólva, hogy néztél már meg közelebbről pókot? Engem ki ráz a hideg a látványától, ha pedig el is indul sikítva menekülök és engem többször csípett már meg pók, mert egy régi, öreg házban nőttem fel, ahol bármilyen patyolat tisztaság volt valamelyik falrepedésből előmászott egy dög és főleg éjszaka, és hajnalban arra keltem, hogy mászik a karomon.... Azóta is rettegek elaludni ha látok egy pókot a szobában és nem a kukában vagy ablakon kívül végzi lefekvés előtt.

Mondjuk nekem ahogy nézem ez a sok láb miatt van. A százlábú is kiborít, de pl egy cserebogarat minden további nélkül megfogok és kidobok. (anno középsuliban én voltam a cserebogár mentesítő, mert a fiúk dobálták a lányokra, akik rettegtek tőle, én meg nem... és lány vagyok :D)

A darázstól én sem félek, de a pókoktól rettegek. Talán az iszonyodni jobb szó, mert ésszel felfogom, hogy nem árthat nekem, de szabályosan pánikba esek, ha megpillantok egyet. A múltkor így vertem le a falat, mert úgy odavágtam egy könyvet... Nem igazán tudom megmagyarázni én sem, hogy miért, ráadásul olyankor szabályosan hisztériás vagyok. Ha csak ül egy helyben még hagyján, de ha elkezd mászni, akkor végem van.

Nálam ez már olyan szinten van, hogy pl. imádom Tolkient, és imádnék a Lord of the Rings mmorpg-vel játszani, de amikor elkezdtem, annyi ideget megettem a mindenhol feltűnő pókok miatt, hogy inkább letettem róla. Túl élethűek. :(

Nézz utána, hogyan táplálkozik, utána sokkal kevésbé találod majd vonzónak.

Egyébként legtöbbször nincs alapja a félelemnek, csak fóbia.

Én speciel nem félek a pókoktól, de hogy jön ide a párkapcsolat?

Ja, értem, kamu topikba kerülés miatt.

Minden rovartól félek.

De a póknál nem attól félek, hogy megcsíp. Kicsi, furán mozog, bárhol lehet, undorító.

pókoktól én rettegek, fóbiám van tőle, miközben tudom, hogy nem bánt, de mégis. Magától a gondolatától, nem tudok nyugton lenni a házba, ha tudom, hogy van bent pók.

darázstól szintén félek, arra allergiás is vagyok.

A darazsakat is szeretem, de a pókokat még sokkal jobban :) Tuti sokszáz van a házban, bár kevés látszik belőlük. Néha felfordítok egy széket és tucatnyi van alatta, s hány rés van, ahova be se látok...

Gondolom, optikai dolog ez, a hosszú lábak s a nagy póktestek látványa riasztóan hat egyesekre. Még én is érzek valamit ebből, csak épp nem félek :)

Persze biztos van, aki a pici, csinos pókoktól is fél, na az már nem tudom, hogyan működik.

A mérges, akár halált okozó pókok más lapra tartoznak, de Magyarországon egyelőre nemigen kell félni tőlük, bár ahogy mediterrán éjhajlatba megyünk át, ez változóban van, úgy tudom.

Nem minden darázs agresszív ám. Gyerekkoromban gyakran mászkáltam olyan helyeken, hogy 5 centi volt köztem és a darázsfészken sürgölődő darazsak között és sosem bántottak. Kizárólag véletlen megfogás által csíptek meg.

Itt már agresszívebbek s konkrétan nekem jönnek és megcsípnek, ha gyümölcsöt aszalok. Kis buták, de ezzel együtt sem akarom bántani őket s nem is félek, mert nem vagyok allergiás, egy darázscsípés pedig nem nagy ügy, ha az ember nem az.

Az, hogy hasznos, az ember merőben önző megközelítése. Nem azért értékes egy állat, mert a bolygó messze legkártékonyabb fajának hasznot hajt.