Miért szeretnek jobban a befogadott állataim, mint akiket elejétől én neveltem?
Van egy kutyám és macskám, akiket kiskoruktól én hoztam az anyjuktól, mikor már ott volt az ideje. Illetve van egy talált, befogadott macskám és kutyám is. Akik 'eredetileg' itt voltak sokkal kevésbé szeretnek mimt akiket befogadtam... A nevelt macskám teljesen öntörvényű, ritkán engedi a simogatást, enni kér magának és mehetek a francba. Akit találtam az meg annyira hálás, folyton bújik,mindig várja a simogatást és ha beengedem úgy alszik el hogy a lehető legközelebb legyen és érintsen engem.
A nevelt kutyám is csak akkor rajong értem ha látja hogy játszani megyünk, aztán rám se hederít, simogatást se tűri. Egy még kiskutya,akit befogadtam az utcáról pedig folyton jön utánam, fekszik hátra nekem hogy kényeztessem és a simogatást mindig kéznyalással hálálja meg.
Ők örök életükig birnak emlékezni és érzékelik,hogy konkrétan megmentettem őket, ezért ilyenek? Vagy csupán ilyen fajtákat fogtam ki?
válasza:
válasza:Köszönöm a válaszokat! Csodálatos és hihetetlen,ha tényleg emlékeznek a megmentésre sok idő után is!
Igen tudom,hogy eltérő a személyiségük. Viszont a nevelt kutyám kiskorában se volt hasonlóan hízelgő mint akit nemrég találtam.
válasza:Személyiség kérdése is, nekem a mentett cicám "adj enni és hagyj békén" típusú. Akkor lehet simizni, ha ő úgy gondolja, ha magamtól akarnám dögönyözni, akkor menekül.
Ő sokáig élt utcán, megtanult félni az emberektől. Persze, sokat változott, mióta nálam van (már nem barlanglakó pl.), de sosem lesz ölbecica.
válasza:Igen, emlékeznek. Viszont inkább akkor, ha felnőtt korukban fogadtad be őket. Rengeteg rossz élményük van, füződik emberekhez, és talán te vagy neki az első, aki szereti, kedveskedik neki.
De egy idő után, évek múltával nyilván az válik nekik természetessé, amit te adsz neki, a szeretet, a jó élet.
Szerintem a te esetedben inkább személyiség függő a dolog.
Nekünk van felnőtt korában mentett kutyák, jó tenyésztőtől hozott kutyánk is. Mindketten imádnak minket, mindketten bújósak, figyelnek.
Én inkább azt vettem észre, hogy a mentett kutyával sokkal nehezebb. Gyerekkorában kimaradt a szocializáció, még mindig nem tudja sokszor, hogyan kéne viselkednie emberekkel vagy más kutyákkal. A tenyésztőtől hozott kutyusnak nincsenek traumái, mindig szerették, tanítgatták. De ugyanolyan bújós, a fenekemben van mindig, szófogadó, tényleg nagyon-nagyon jó kutya.
Két cicám van, mindketten háztól lettek elhozva. Az egyik öntörvényű, csak akkor kell simi ha ő úgy akarja, ami bizony elég ritka. A másik egész nap követ, ha itthon vagyok, amint leülök, már az ölemben van, fogyton bújik, dorombol, dumál nekem.
válasza:Legtöbbször borzasztó hálásak - gondolj bele, x évig szinte le se voltak tojva, nap mint nap meg kellett küzdeniük a táplálékért és az életben maradásért.
Most meg betoppantál az életükbe, szereted őket, gondozod őket, te vagy a legjobb dolog ami az ölükbe pottyant :)
Másrészt valóban a személyiségük is más-más.
Volt olyan mentett kutyánk, akinél a simogatás kimerült abban, hogy amíg elkocogott melletted, hozzád simult, és ennyi.
A jelenlegi nevelt kutyámat pedig ha akarnám se tudnám levakarni magamról :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!