Hogy gondolkodtok a halállal kapcsolatban?

Először is nagyon sajnálom, részvétem. Próbálj megnyugodni, gondolj a szép dolgokra. A lelke veled van.

Amikor a cicámat elütötték, azt hittem belepusztulok. Még csak 2 éves sem volt, annyi boldog évet élhettünk volna együtt. Annyira okos cica volt.. Rettentően hiányzik a mai napig, pedig már eltelt 2.5 év. Én abban reménykedem, hogy jó helyre került, az örök egerész mezőkre vagy ilyesmi :) Lélek szerintem van.

Jelenleg egy szoba kutyusunk van, ő kereken 1 hete lett 2 éves. Már azelőtt szerettem őt, mielőtt rátaláltunk :D (Egyik nap ültem a párommal egy padon a városban, és mondtam neki,hogy szeretnék egy kutyust. Beszélgettük, hogy majd megyünk vele kirándulni stb. Este már telefonáltunk is, és azon a hétvégén elmentünk megnézni, majd pár hétre rá elhoztuk) Amikor megláttam, tudtam, hogy nekem ő kell, és neki is tetszettünk mi. Ahogyan cseperedik, egyre jobban szeretem, lassan szét durranok, annyira. Úúgy meggyömöszölném, csak szegénynek pici törékeny teste van, és féltem, hogy agyon nyomom.. Na, ha őt elveszítem, kb. begolyózok majd. Volt, hogy elkezdtem sírni a gondolattól, hogy egyszer vége... Ne haragudj,hogy ezt itt kiírtam magamból,de jól esett.

Szia! Ugyanezek a gondolataim voltak, mikor a macskám súlyos betegségben, 3 évesen meghalt. Csodálatos macska volt, a mai napig napi szinten emlegetjük, a neve becenév lett a családunkban. Napokig sírt mindenki, miután elment.

És ugyanígy végiggondoltam, amit te leírtál, főleg mert én készítettem elő a testét a temetés előtt. És elgondoltam, hogy ebben a testben már nincs élet, és odavan, pedig milyen értékes kis test volt.

Mi úgy döntöttünk (és ajánlom neked is), hogy a halálát életbe fordítjuk - feléje ültettünk egy fát, és az a cicafa. A cica nevén emlegetjük. Így nem csak a lelke él tovább (ebben hiszek), hanem egy életforma is maradt utána.

Ha nincs kertetek, akkor ez nehezebben kivitelezhető, de talán egy rokonnál? Valahol?