A halaknak vannak gondolataik? Nem unatkoznak az akváriumban?

Nagyon is tudnak unatkozni!!!

Ez agressziótól apátiáig bármit kiválthat belőlük.

Igazából fajtától és valamikor egyedtől is függ, de tény, hogy bőven vannak olyan halak, hogy kell nekik az ingergazdagabb környezet, különben első körben nem mutatnak természetes viselkedést, utána pedig ez a természetellenes viselkedés szélsőségekbe is átcsaphat.

Hogy gondolataik vannak e... hát ez attól függ mit nevezünk gondolatnak.

Mondjuk egy probléma megoldásán nem tudnak elgondolkozni. :D

De mikor meglátnak a kajájukkal a kezemben, és odaúsznak az üveghez, akkor végülis mégiscsak hoznak egy döntést, hogy oda fognak úszni, aminek célja van. A döntés hozáshoz meg csak kell valami gondolat féle...

“Mi lehet az, ami hiányozhat nekik a szabadban éléshez képest?”

Hát mondjuk egy akváriumban nem kell féljenek a ragadozóktól, parazitáktól, mindig biztos a kaja szóval az éhenhalás sem fenyegeti őket stb, jobb esetben ilyesmik hiányoznak egy átlag akváriumi hal életéből. Minden mást megkap egy igényeinek minden téren megfelelő akváriumban.

Tevenyereggyarto, hát mondjuk a ragadozóktól vagy parazitáktól való félelem nem biztos, hogy hiányzik nekik, de az, hogy 30 centinél (vagy 1 méternél, ami még mindig nevetségesen szánalmas élettér) távolabb tudjanak úszni már inkább reális.

Régebben pl tartottam törpe gömbhalat, de sokszor volt az az érzésem, hogy ő tart engem.

Azzal szórakoztatta magát, hogy engem figyelt, mit csinálok a szobában. :D

#8

“Tevenyereggyarto, hát mondjuk a ragadozóktól vagy parazitáktól való félelem nem biztos, hogy hiányzik nekik”

Mármint úgy értem a “hiányzik”-ot ,hogy nem részese az életüknek. Általában nem olyan halakat rak össze az ember amik megeszik egymást. Paraziták, betegségek meg persze előfordulhatnak, de nincsenek annyira kiszolgáltatva nekik mint a vadonban s jobb esetben az akvarista ellátja, kezeli őket, ha nem is mindig sikeresen de ezzel máris nagyobb esélyük van felépülni mint a természetben.

“de az, hogy 30 centinél (vagy 1 méternél, ami még mindig nevetségesen szánalmas élettér) távolabb tudjanak úszni már inkább reális.”

Igaz, bár fajfüggő ,hogy mennyi “elég” nekik s könnyen lehet ,hogy egy pár centis kis rajhal ha tehetné a vadonban sem járna be nagyobb utat mint egy 50-100 literes akvárium területe. Többnyire minden faj igyekszik a legminimálisabb energiabefektetéssel élni de ez természetes körülmények között nem pont úgy néz ki mint fogságban. A növényevők nem ülhetnek egyhelyben mert akkor lelegelnek minden gazt s éhen halnak. Ha ők mozognak akkor a ragadozóiknak is menniük kell utánuk. A territoriális fajok meg többnyire maradnak a területükön s reménykednek ,hogy lesz mit egyenek.

Ez olyasmi mint egy állatkert. Ott is jóval kisebb helyen mozoghatnak az állatok, szerencsésebb körülmények közt szűkön elég de mégis kisebb mint amennyit vadon bejárnak. Cserébe nem vadássza le őket senki/ semmi, ha betegek akkor kezelik, a kaját eléjük rakják s nem kell az életüket kockáztatva beszerezzék.

Hozhatnám szemléletes példának az embert aki gyakorlatilag háziasította saját magát is. Az ősidőkben több kilóméteres területeket is bejártunk ,hogy legyen kaja, aztán jött a letelepedett életmód s az ,hogy megtermeljük magunknak a betevő falatot. Ahogy láthatod ma már sok ember ha nem muszály akkor nem erőlteti meg magát, mindenki igyekszik a tőle telhető legkényelmesebb módon élni, kinek jobban kinek kevésbé sikerül. Ha a természetes élet olyan jó s könnyed lenne akkor mi sem álltunk volna át ilyen életvitelre hanem maradtunk volna a gyűjtögető-“kényszer” kiránduló életmódnál.