Kecskéket hozzá lehet szoktatni a vízi átkeléshez?

A patakon túl dúsabb legelő van, és arra lennék kíváncsi, hogy ha rendszeresen, naponta átviszem őket a "hídon" (néhány farönk, keresztbe a vízen...) akkor egy idő után elérhetem azt az eredményt náluk, hogy nem kell őket szinte egyenként kötelek segedelmével átvonszolni? Ott már mindannyian "megértik", hogy érdemes volt a tortúra, de mivel ismeretlen a terep, plusz para a víztől, a kötelektől, egyáltalán a percekig megvont szabadságtól, ezért nekem sincs túl sok kedvem ehhez, ha hosszabb távon sem várható ebben javulás.

A patak - az átkelési pontnál, csapadék mennyiség függvényében - általában 1-1,5 méter széles, 5-20 cm mély. Szerintem könnyedén átugorható, ők is és még a birkáim is át tudják ugrani, ezzel nincsen gond. Nagyon röhejes amikor megvetett lábbal állnak az 5 cm-es víz partján, mintha legalább a Niagara vízesésről szeretném lelökni őket.

Akinek már van ebben tapasztalata, legyen szíves ossza meg velem!