Mi lett a kígyóval aki állítólag meg akarta enni a gazdáját? Honnan tudta az állatorvos, hogy a kígyó meg akarja enni?

Én már nem tudom hol olvastam de most ezt dobta fel először a gugli:

[link]

Ez meg csak így fun fact, szintén alatta dobta fel amikor rákerestem:

[link]

Hüllőtartó itt. Teljességgel elképzelhetetlennek tartom, hogy a kígyó meg akarta volna enni. A kígyók a természetben ragadozóként tekintenek az emberre és ösztönösen tartanak tőle. A fogságban tartott egyedek is így születnek, csak idővel megtanulják, hogy az ember nem bánt (a nagyrészük), így megtanulnak bízni benne, de ettől még nem billen át a mérce a zsákmány felé az embert illetően a megítélésükben. A legtöbb fogságban tartott kígyó hozzá van szokva általában egy fajta ételhez, itt ezt úgy kell érteni, hogyha eddig egérrel etetted, akkor lehet, hogy a patkányra sem tudod átszoktatni. Egy kígyónak, ami egész életében hasonlókat evett eszébe sem jutna, hogy az ember is táplálék lenne. A kígyó a szag alapján ismeri fel a táplálékát.

Ugyanakkor elég kényes állatok, úgyhogy teljesen normális, hogy nem esznek, ha valami nem megfelelő a környezetükben. Az evés hiányának az esetek nagyrészében semmi köze az állat testi egészségéhez.

Ugyanakkor szerintem az egész kamu. Nehéz elhinni, hogy egy állatorvos ilyen orbitális marhaságot mondjon.

A kígyó valószínűleg együtt sörözik éppen a bibliai kollégájával. Ugyanis ez nem hír, hanem egy tanmese, a sztori úgy végződött, hogy "így engedj kétszínű embereket magadhoz közel." Egy amerikai faszi írta, mint morális szösszenetet, sosem történt meg. Sokan persze komolyan vették, a magyar bulvároldalaknál, fordítás után pedig már nem feltűnőek a hibádzó apróságok - az eset nem történt sehol, a nőnek nincs neve, a kígyónak nincs faja, az állatorvos nincs megnevezve, még egy évszám sincs hozzá. Az már csak grátisz, hogy tele van sületlenséggel. Még ha egy elmebeteg tényleg rendszeresen együtt is akarna aludni a kígyójával, ez lehetetlen. Reggelre úgy eltűnne, hogy lehetne szétverni a lakást, hogy meglegyen. Aztán a hetekig nem eszik egy ekkora kígyónál a minimum - úgy vannak kitalálva, hogy minimum több hét, de nagyobb zsákmánynál akár hónapok is telhetnek el két evés között. A koplal, hogy meg tudja enni a nagyobb zsákmányt tisztán emberi kivetítés - még egy kutya sem képes ennyi önuralomra, számításra és még inkább időérzékre. Egy kígyó pedig egy borzasztóan egyszerű ösztönlény egy kutyához képest. Ha éhes, nem fél, hogy őt megeszik és ételnek látszó dolog van előtte, akkor megeszi. Nem vár, nem tervez. A melléfekszik, hogy felmérje a méretét egy borzasztóan amerikai városi legenda. Egy kígyó ránézésre becsüli fel a zsákmány méretét, a szemén kívül csak a hőérző gödröcskéire van szüksége. A két dolgot egymás mellé rakunk, hogy összenézzük a méreteket egy másik nagyon emberi dolog. Bele se gondolunk, hogy ehhez milyen elvont gondolkodás kell. A kígyókat pedig nagyon nem az eszükért szeretjük.

[link]