Hogy beszéljem le édesanyámat a nyúltartásról?

Kezdjük ott hogy eddig van egy akváriumunk,1 leopárdgekkónk és 3 galambunk na ők mind az ""enyémek"". Én takarítok utánuk,járok velük dokihoz,veszem nekik a kaját,a helyüket stb. Édesanyám alig segít be velük,nem hajlandó őket etetni/itatni amíg nem vagyok itthon(max a gekkót megitatja).

Szval sejthetitek hogy viszonyul az állatokhoz. Régebben voltak papagájai->kirepültek az ablakon,teknősei->apám làtta el őket,halàlrafagytak szegények,szintén egy "kutyája" 2 hónapig meg egy akváriuma amivel az apja foglalkozott.

Én elkezdtem neki mondani hogy hirtelen felindulásból nehogy vegyen állatot mert megfogja unni de ő csak hajtsa hogy biztos hogy nem, normális esetben ezt elhinném egy felnőttnek de ismerem anyàmat sajnos.

Már azért is jól lebaszott hogy mondtam neki hogy nyusziból min 2 kell,megmondta hogy ő biztos nem ivartalaníttatja. Ez 1 napja tart de már nem bírom elviselni,tudom hogy max pár hónap után a nyakamba fog szakadni a nyúl és nekem se kedvem se energiám rá. Ráadásul allergiás vagyok a szénára amit nem hajlandó tudomásul venni és előbb utóbb biztos kitalàlná hogy a galamboktól tüsszögök.

Nyilván a helyet/kaját megvenné neki,dokihoz is(remélem) elvinné de egyszerűen érzem hogy ez rosszul fog elsülni. Ja és az egész csak onnan jött neki mert a pasija mondta neki hogy "nyugotabb lesz tőle"...azért megkell ám dolgozni hogy egy állat szeressen téged de anyám max 30 percet szánna rá sztem... egyszerűen tanácstalan vagyok.