Szerintetek létezik aszociális tengerimalac?

Van egy 1,5 éves ivaros nőstény tengerimalacom (Kókusz). Eredetileg egy másik nősténnyel került hozzám (akivel állítólag össze volt szoktatva), de őt állandóan bántotta, nem hagyta enni, ezért külön kellett őket választani. Kókusz úgy tűnt, hogy nincs rosszul, többször popcornozott is amikor a ketrecében egyedül volt. A társa sajnos öröklött betegségben hamar elpusztult, nem lehetett velünk sokáig. Az 1 éves Kókusz mellé került egy 1-2 hónapos mentett (az ismerősömtől került hozzám, elmondása szerint az előző gazdája több centis ürülékben tartotta, víz, és széna nélkül) kicsi. Elkezdtük őket összeszoktatni. Rengeteg videót megnéztünk, a malacmentésnél tájékozódtunk, és azok alapján próbálkoztunk. Nos első ránézésre úgy tűnt, hogy nem lesz gond, Kókusz nem bántotta a kicsit, sőt inkább semleges volt. Amint állandó jelleggel összekerültek, és nem csak ismerkedtek, Kókusz a kicsit is elkezdte terrorban tartani. Szét kellett őket választani, mert a kicsit egyáltalán nem hagyta kibújni a búvóhelyből. Sajnos a kicsi legnagyobb igyekezetünk ellenére hamar elpusztult (alig volt velünk egy hónapig), az orvos sem tudta megmenteni, olyan hirtelen történt minden.

Egy pár hónapig Kókusz egyedül volt, aztán nem régiben megint hozzám került egy másik tengerimalac. Úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk őket összeszoktatni. Megint ugyanaz történt, mint a kicsivel. Amíg összeszoktatás alatt álltunk, és nem együtt éltek, megint úgy tűnt, hogy jó lesz, már reménykedtünk, hogy jóban lesznek. Persze amint összekerültek, Kókusz ismét elkezdte terrorizálni a társát.

Mielőtt megkérdeznétek, minden összeköltöztetés előtt alaposan átmosom, kifertőtlenítem a ketrecet, felszerelést, ecettel, forró vízzel, és átrendezem, hogy senki ne tekinthesse saját területnek, de amint látszik nem sokra megyek.

Szerintetek mi vagyunk szerencsétlenek, vagy Kókusz tényleg jobban érzi magát egyedül?