A nyulak milyen EQ-val rendelkeznek? Mennyit fognak fel a világból és hogy érzékelik? (bővebben lent)

Semennyi EQ-val nem rendelkeznek. Mint ahogy az emberek sem rendelkeznek EQ-val, nincs semmilyen tudományos standard erre nézve. (ellentétben az IQ-val ami nagyon jó definiált)

Az EQ az áltudomány ill ezotéria rovat kategóriája. Aki pedig a nyulakban keresi az EQ-t az vagy kezdjen el szedni valamit vagy hagyja abba amit szed.

Az EQ messze nem egzakt fogalom, nem mérhető még annyira se, mint az IQ, szóval ezt a részét hagyjuk.

Egyébként pedig annyira fogják fel a világot és a történéseket, mint egy kutya vagy egy macska. Nagyon szociálisak, ragaszkodóak tudnak lenni, ha megfelelően vannak tartva és sok törődést kapnak.

Nyilván sokkal jobban érzik magukat, mint a kis ketrecben apádnál, valószínűleg ha ott nála öregségben pusztulna el egy nyúl, az hamarabb lenne, mint ahogy megfelelő körülmények között.

Egyébként a nyulaknak az erőszakos simogatás is stressz, szóval egyáltalán nem biztos, hogy a kisgyerekes családban sokkal jobb lesz neki, főleg,hogy ha úgy vannak tartva, ahogy írod, hogy már kölyökként friss zöldségeket kapnak (ami tilos minimum az első három hónapban), meg forgácsot tenni alá sem kéne, stb.

Nekem nyúlmentéstől van mindkét nyuszim, az általad említett MINDKÉT helyről szoktak bekerülni mentvények, egyik sem sokkal jobb a másiknál. Csak annyi, hogy az egyiknél nyíltan a húsáért tartják, a másiknál meg a cukisága miatt.

Az EQ-jukat nem tudom, biztos nem úgy fogják fel, hogy hurrá, kiszabadultak a sz.rból, de gondolom élvezik a jobb körülményeket.

Elfogadom, bár nyuszigazdiként borzasztónak tartom, hogy vannak akik húsáért tartanak nyulakat, az biztos, hogy lehetne normálisan is, nem ilyen körülmények között, mint apád is. Tudom, szép álom, de olyan jó lenne, ha addig normális életük lehetne az olyan állatoknak is, amiket később megeszünk.

Minden állat szenved, ha nem megfelelően van tartva.

Én hiszem, hogy minden állat okos a maga módján és szintjén. A nyuszik is nagyon tudnak ragaszkodni az emberhez és ha sokat van velük foglalkozva, akkor meglepően okosak is.

Nekem is van nyuszim, lakásban tartom, a legjobb táplálást kapja(mivel az a cél, hogy sokáig velem legyen), betegségek ellen oltatom, bármi baja van,viszem orvoshoz. Rengeteget foglalkozom vele, nincs gyerek, ha lenne,se engedném, hogy nyúzza, mert azt nem szeretik a nyulak. Nálunk családtag. Nyilván ő mindig ebben volt (olyan helyről is való), de amellett hogy tudom, hogy jó dolga van, mert mindent megkap, ami szükséges számára, a

viselkedése alapján is arra következtetek, hogy elégedett az életével. "Laza", nyugodtan alszik oldalán fekve, ha közelítek hozzá alvás közben, maximum megmozdítja a fülét, nem riad meg. Keresi a társaságom, szereti a simogatást, odafigyel, ha beszélek hozzá.

Minden nyúlnak vannak érzései, sőt, mindegyik külön személyiség.

Nekem két nyulam van, az egyik (lány) olyasmi helyről van, amit leírtál, bár kölyökként hoztuk el. Ott ugye mindegyik nyuszi fél az embertől, a miénk pedig nagyon szépen kinyílt, megértette, hogy itt jó helyen van, szeretjük, megteszünk érte mindent. Azóta nagyon barátságos, osztja a puszikat, folyton a sarkamban van, csípked, néha meg akaratos házisárkány.

A másik nyuszim a Nyúlmentéstől van, ott azért eleve jó körülmények közt voltak tartva, nálam hasonló helye van, mint ott volt, mégis sokkal félénkebb. Viszont nagyon hamar összeszoktak a másik nyuszimmal, igényelte a társaságot, hisz közel 60 nyúl közül hoztam el.

Előtte volt még egy nyuszim, akit szintén a mentéstől hoztam el, ő volt az első nyuszim párja. Ő meg agresszív volt eleinte, de gyorsan megpuhult, egy igazi papucsférje lett a lány nyuszimnak. Volt egy időszak, mikor egy hétig nem lehettek együtt, akkor látszott, hogy nagyon hiányzik neki a lányka, mikor végre együtt lehettek, sokkal erősebb lett a kapcsolatuk. Sajnos egy műtétet követően nem ébredt fel az altatásból, a lány egy hónapot volt egyedül, a végére már alig evett a szomorúságtól, most újra kivirágzott, hogy szereztem neki új párt.