Két nyulat lehet egy ketrecbe rakni?

Nem igazán.

Még a gyakorlott nyulasok is külön ketrecben tartják a nyuszikat: a bakok akár ki is herélhetik egymást, és a nőstény nyuszik is olyan terrort tudnak lenyomni, hogy az mindkettő, de az egyik fél számára biztos komoly sérülésekkel járhat. A ketrecben ugye nem lehet hova futni, menekülni.

Ha alapvetően jól elvannak a nyuszik, akkor is ajánlott a két ketrec, mert néha így is veszekedhetnek.

folyt:

Hím és nőstény párosítás a kisnyulak miatt nem jó, mert nem tudod majd kontrollálni a vemhesülést ( ami folyamatosan az anyának nem tesz jót), és rövid időn belül ellepik a házat a kicsik, és nem lehet almonként 6-8 nyuszit olyan könnyen elajándékozni + kell tudás a tenyésztéshez hogy ne legyen gond az állataiddal, tehát ezt inkább ne.

Legjobb lenne ha szereznél két ketrecet, vennél egy bakot, ha eléri az ajánlott kort akkor ivartalanítod, majd vennél egy nőstényt és őt is ivartalanítanád a megfelelő korban - így a legnagyobb az esélye hogy jóban lesznek. Persze van hogy bak bakkal, nőstény nősténnyel kijön, de igen ritka.

Vagy legyen csak egy nyuszi, ők nem igazán társas lények, mint pl. a tengerimalac.

Egy nyúl, több nyúl, bak vagy nőstény?

A leendő nyuszitartók sokszor kerülnek szembe azzal a dilemmával, hogy hány nyuszijuk legyen, illetve milyen neműek. Az alábbiakban megpróbálom összefoglalni, hogy tapasztalataim alapján milyen indokok alapján érdemes dönteni.

Tehát:

Kezdő nyúltartó mindenképp jobb, ha egy nyúllal kezdi a tapasztalat szerzést. Mint mindenben, itt is jobb "kicsiben kezdeni". Kitapasztalni, hogyan is "működik" a nyúl, illetve megbizonyosodni róla, hogy valóban jól döntöttünk, amikor nyúltartásba kezdtünk. Az esetek kis százalékában még megfontolt döntés esetében is kiderülhet, mégsem a nyúl az ideális házikedvenc. Ekkor pedig egy nyuszinak sokkal könnyebb új gazdit találni, mint többnek.

Sokszor kérdezik, hogy egy nyúl nem lesz-e magányos. A kérdés jó, mert a vadon élő állatok csapatban élnek. De ha megvizsgáljuk ezt a csapatot, azt látjuk, hogy ez nem egy olyan falka, ahol az egyedek igénylik egymás testközelét, ahol játszanak egymással. Inkább azért élnek együtt, mert mint zsákmányállatoknak ez előnyösebb: több szem többet lát. Természetesen itt is vannak azért társak, akik kedvelik egymás társaságát, többet pihennek együtt, de leginkább azt látjuk, hogy egyedül eszegetnek a nyulak. A nőstények külön üregben laknak (sőt, ha egy másik próbálna meg bemenni az ő lakhelyére, komoly verekedés alakulhat ki), külön nevelik kölykeiket, a bakok teljesen külön vannak, nem keresik egymás társaságát.

Tehát a rövid kitérő után: nem, a nyúl nem lesz magányos egyedül tartva. Persze mindenképp ki kell emelni: a NAPI FOGLALKOZÁST IGÉNYLI! Ha tehát úgy gondolja valaki, nem tud naponta foglalkozni kedvencével, az ne azon gondolkozzon, hogy kettőt szeretne emiatt, hanem inkább tegyen le az állattartásról!

Aki viszont úgy érzi, van kellő tapasztalata, az beszerezhet két (netán több) nyuszit, de a feltételeket biztosítania kell. Egyrészt a nagyobb ketrecet, a több szabadidőt, másrészt tudni kell, hogy milyen nemű nyuszik hogy viszonyulnak egymáshoz.

Két bak ivarérettség után a kis helyen akár halálos sérülést okozóan verekedni fog egymással! Akkor is, ha alomtestvérek. A természetben van hely, hogy a gyengébb elmenekülhessen, de még a legnagyobb szoba is kicsi ehhez. Tehát két bakot NE tartsunk együtt!

Két nőstény esetében, főleg ha egyidősek, más lehet a helyzet. Ivarérettségig nem lesz gond, akkor viszont a dominánsabb bizony bánthatja az alárendeltet. És nem csak egyszer, hanem szinte állandóan bizonyítja, hogy ő a főnök. Ez pedig az alárendelt állatnak állandó stressz, mégha sérüléssel járó verekedés nem is alakul ki köztük. De ez utóbbi eset is előfordulhat. És ha két nőstény utálni kezdi egymást, ott nagyon kicsi az esély, hogy valaha is béke legyen.

A bak és nőstény páros "természetesen" jól "megértik" egymást. Csak épp itt képzett tenyésztővé is kell válnunk azonnal, mert ivarérettség után gyártani kezdik a kisnyuszikat. Ami azonkivül, hogy ez mindig gond azért is baj, mert a nőstény sokkal előbb lesz ivarérett, mint ahogy tenyésztésbe lehetne venni (kb. 4 hónapos korban lesz ivarérett, a tenyésztésbe vételi kort pedig 7-8 hónaposan érik el). Ez pedig a bakot nemigen érdekli. A következmények súlyosak lehetnek, akár a nőstény életébe is kerülhetnek. A kicsik elhelyezése, a bak áthelyezése is megoldásra váró feladat ebben az esetben.

Mi hát a megoldás? Az én véleményem: kezdjünk egy nyuszival. És ha a tartásával "kóros" nyusziimádókká válunk, akkor el lehet gondolkodni egy második beszerzésén. Mindig arra gondoljunk azonban amikor sok nyuszit akarunk "felhalmozni", a létszám növekedésével csökken az egy nyuszira fordított idő! Egy kedvencnél pedig nem ez a cél!

A megoldás aránylag egyszerű: ha békességben együttélő állatokat szeretnénk, a legjobb az ellenkező nemű, ivartalanított nyuszik együtt tartása.

Tehát szerezzünk egyet, várjuk meg, amíg ivartalaníttatni lehet, majd ezután szerezzük be a társát. Később persze ő is ivartalanításra kerüljön, hiszen így lesz nyugodt a légkör (ha ivaros marad, piszkálni fogja a társát, és nem érti az miért nem veszi a lapot...). Aki ezt nem akarja/tudja vállani, ott az egy-nyuszis elképzelés maradjon!

És ha mégis egy nyuszi, a másik gyakori probléma:

Bakot vagy nőstényt?

E kérdéskörben is rengeteg tévhit kering. Sajnos sokszor még azok is téves információkat adnak, akik szakértőnek minősülnek (állatorvosok, tenyésztők). Gyakori tévhitek: a bak "büdösebb" mint a nőstény, a bak agresszív, a nőstény állandóan álvemhes, a nőstény vadabb...

Az igazság? Nos az "odaát van", vagyis egyértelmű "törvényeket" nem lehet felállítani.

Vannak ugyan általános megállapítások, de ezek, mivel minden nyúl egyéniség, nem húzhatók rá minden egyedre. Azért lássuk ezeket nagy vonalakban:

Bak:

- ivarérettség után jelöl, ennek szaga lehet

- udvarláskor "jelzőpisivel" kedveskedhet

- az udvarlási "zümmögést" gyakran hallatják, ha a családdal vannak

- barátkozóbb, hamarabb "nyílik" új helyen

- méretében fajtán belül általában kisebb

- kevésbé agresszív, mint a nőstény (igen, bizony!)

- nem területvédő

- jobban bírja a "starpát", tehát gyerekek mellé ideálisabb

- idősebb korban is hajlandó befogadni új nyuszit maga mellé (ivartalanítva természetesen, és csak nőstényt!)

Nőstény:

- kevésbé jellemző a jelölés (de nem kizárt! vannak nőstények, akik bizony jelölnek erős szagot árasztva)

- a területvédő agresszivitás előfordulhat

- kissé "maguknak valóbbak" mint a bakok

- csendesebbek, kevésbé "beszédesek"

- méretükben nagyobbak lesznek, a hízásra eléggé hajlamosak (az etetésükre nagyon oda kell figyelni!)

- ivarzáskor kaparhatnak, széttúrhatják, átrendezhetik a ketrecet, álvemhesség könnyen felléphet

- egy nőstény a fő ivarzási cilkusokban kb. két hetente ivarzik

- idősebb korban (ivartalanítva persze) még bakot sem biztos, hogy hajlandó maga mellé fogadni (a területvédelem erős bennük)

A legtöbb - nemből eredő - viselkedési probléma természetesen kiküszöbölhető ivartalanítással, de az sem biztos, hogy bármelyik fellép! Vannak nyugisabb bakok, és örökmozgó nőstények, előfordul agresszív bak is, és más nyulakkal barátságos nőstény.

A bakokat talán könnyebb nevelni (kevésbé törnek vezérségre), de elrontani el lehet őket is. A nevelési hibák pedig sem operációval, sem más nemű nyúl beszerzésével nem orvosolhatók!

A nyulak nevelése nem elhanyagolható dolog, a békés együttélés érdekében érdemes időt szánni rá, viselkedésük okainak megérétésével, illetve a következetes gazdi-viselkedés elsajátításával.

Akinek nincs ideje erre, illetve nem tud megbékülni azzal, hogy a nyuszik élőlények, akiknek bizony saját egyéniségük van, ami nem minden esetben felel meg az általunk kialakított képnek, az ne kezdjen bele tartásukba! Sajátmagát és a nyuszit is egy csomó kellemetlenségtől kíméli meg.

Aki pedig elfogadja a fentebb írtakat, okosabban tud dönteni, hogy mennyi és milyen nemű állat tartását tudja felelősségteljesen vállani.

12:52-es vagyok, forrás:

[link]