Rettenetesen hiányoznak, mit tehetnék?

Akkor válassz mást, mondjuk tengerimalacot.

Az is elvan egész nap, de akkor este mindenképp futasd meg, játssz vele.

"mégis úgy érzem, hogy valaki kell aki feldobja a mindennapjaimat akivel törődhetek és akinek szüksége van rám..."

Hajjaj. A párod nem dobja fel a mindennapjaidat, nem törődhetsz vele, és nincs rád szüksége? Ez komolyabb gond szerintem. Egyébként szerintem neked nagyobb szükséged van egy állatra mint annak te rád. Egyébként én is csak este és hétvégén vagyok a kutyámmal, akkor sokat foglalkozok vele, úgy látom ennyitől is boldog és kiegyensúlyozott. Jól nevelt kutya. Most nem azért hogy magamat fényezzem:) Időnként be szoktam hozni melóba is, akkor többet tud sétálni napközben. Nem ismerem a körülményeidet és hogy mennyi időd jutna este a kutyusra, hány órát tudnál egy nap rászánni aktívan, de szerintem napi két óra intenzív foglalkozás elég neki. Persze hozzá tartozik hogy ha sok időt van egyedül akkor megoldható legyen hogy el tudja végezni a szükségleteit napközben is. Sok kutyus nagyon szeret az ember társaságában lenni, de azért nem attól szokott lelki bajuk lenni, hogy heti 5 napban napi 8-10 órát egyedül vannak. De ha csak pótcselekvésnek kell állat, akkor jól gondold meg. A kutyának kiegyensúlyozott gazda kell hogy ő is kiegyensúlyozott legyen. Amíg nem teszed túl magad a patkányokon, addig max csak rágcsálót válassz. Nem bunkóságból mondom. De a fent említett mondatod után még mindig úgy gondolom hogy magadban meg az életed egyéb területein kéne előbb rendet tenned. Benne van a pakliban hogy rosszul látom a helyzeted, ez esetben nyugodtan tojd le egy részét annak amit írtam:D

Értem, ez a helyzet ismerős. Én éjfélig lennék egyedül mindennap ha nem lenne a kutyám meg a hörik.

Elhiszem hogy kötődsz az állataidhoz, meg szereted őket. Én is így voltam még a hörikékkel is. Nagyon sírtam amikor elpusztult a kedvencem. De szeretem a hörcsögöket (bár sokak szerint nem jók semmire csak dísznek), és továbbra is tartok újakat. Amióta édesanyámat hirtelen elveszítettem azóta már nem gondolok rájuk sem szomorúan amikor eszembe jutnak, megvilágosodtam hogy bár sajnálatos esemény, az élet megy tovább. Úgy fogom fel, hogy nekik ennyi volt megírva, de addig legalább jó életük volt, és hátha jól esett nekik a gondoskodás amit adhattam. Ha magadhoz veszel egy új állatot esélyt adsz neki, hogy boldog élete legyen melletted. Ne azt nézd hogy mit kaphatsz az állataidtól, hanem azt hogy mit adhatsz nekik. :) És hogy mindig van valahol még egy állat akit boldoggá tehetsz idézőjelbe téve. Akik meg már nincsenek veled azokra meg próbálj meg úgy gondolni, hogy milyen jó volt. Elcsépelt duma lehet, de állatoknál is működik. Anyukámat sem pótolhatja senki, sosem felejtem el, és persze mondhatom hogy igazságtalan ami történt, de ettől nem érezném jobban magam. Ez az élet rendje sajnos. Pedig elhiheted hogy kötődtem hozzá érzelmileg (most is). Valahogy változtatni kell a felfogásodon, mert mi lesz veled így ha egy embert veszítesz el akit szeretsz? Előbb-utóbb ez is meg fog történni sajnos, ez elkerülhetetlen. Persze remélem minél később fog csak bekövetkezni, és bízom benne hogy még nem történt ilyen az életedben. Az elmúláshoz való viszonyulásod kezd rossz irányt venni. Biztosan érzékenyebb lehetsz az átlagnál, ezt nem bántásnak szánom, de ha ez így marad később rosszabb lesz. Nem ám depressziós leszel meg ilyenek. Ha társaságra vágysz és el tudod fogadni az elmúlás tényét ami tőlünk kívülálló okokból bármikor bekövetkezhet, akkor szerintem egy kutya jó "terápia" lenne neked. Kutyummal nekem is volt hasonló gondom egyébként. Nem kiskorától neveltem én, nagyon neveletlen volt, már sikerült jó útra téríteni:) Viszont hónapokig nem mertem póráz nélkül sétáltatni (csak kertben volt szabadon), mert féltem hogy elüti egy autó, széttépi egy kutya, stb... Aztán rávettem magam hogy elengedem. Onnantól mindketten felszabadultabban éljük az életünket. Ezzel csak arra akartam rávilágítani, hogy benne van a pakliban hogy akármikor történhet valami rossz, és nem szabad hogy ez beárnyékolja a mindennapjainkat. Ha mégis akkor nem is élünk igazán. Örülj annak hogy tarthatsz állatot akivel szeretitek egymást, akik már elmentek azokra gondolj szeretettel és mosollyal az arcodon:)

Ez most hosszúra és nyálasra sikeredett, bocsi. Remélem azért sikerült valamit venni a sok zagyvaságból:D

Tudnék ingyen adni tengerimalacot nem kell?

nagyon aranyos állatkák..:)nekem volt négy már csak 3 van..egyiket eladtam és még van egy aki gazdit szeretne.:)

Nyergesújfalun lakom..:)