Miért nem bírják rengetegen felfogni, hogy tengerimalacot NEM tartunk egyedül?

Nagyon sokáig gondolkodtam, hogy veszek egy társat a malacomnak, de nem vettem. Le lehet pontozni és lehet dobálózni azzal, hogy rossz gazdi vagyok, de a malacom egészséges és boldog. Nagyon sokat veszem ki a helyéről és nagyon szeret engem. Nem félős és nem depressziós. Most is itt ül és alig tudok tőle gépelni:D Nagyon megbízik bennem, állandóan nyalogat és lefekszik az ölemben, úgyhogy íme egy ellenpélda, ő nem magányos!:)

Volt egy kis daganata, amit állatorvos eltávolított és el sem hitte, hogy már 5 éves a tündérke, mert olyan boldog és fürge.:)

Ha lerakom a földre és ülünk körülötte többen, körülnéz és hozzám szalad. Ha kiveszem a helyéről nyalogatja a kezem és lefekszik, volt amikor szinte el is aludt. És egyszerűen érzem, hogy szeret és jól érzi magát.

Mielőtt azt gondoljátok, hogy nem szeretem, mert nem veszek neki társat elmondanám, hogy amikor műtötték egész nap sírtam és amikor visszamentem érte mondta az állatorvos, hogy ilyen egy jó gazdi és boldog kismalacom van.

Most nyáron lesz 5 éves, szerintem ha most vennék mellé egy társat nem is értené az egészet. Neki én vagyok a társa és szeretjük egymást.

Hát pont nem... a szüleim ugyanúgy adnak neki enni és nem hozzájuk szalad és nem nyalogatja őket.

De tegyük fel, hogy igazad van...tehát teljesen mindegy mit csinálok a malacom nem szeret, ezért vegyek két malacot és annyi a dolgom, hogy bedobok nekik kaját? Végülis tök logikus..sokkal jobb a malacnak úgy, hiszen ketten vannak.. szánalmas vagy. Nehogy már te mond meg, hogy szeret e engem a saját malacom...

Szerinted ha boldogtalan lenne és rosszul lenne tartva megélné az 5 éves kort? nem hiszem..