Félős, vad kölyök patkány szelídítése?

Jobb fiatalon elkezdeni, könnyebb.

Csak ne ilyen rámenősen. Egyelőre pl etesd kézből, de ne érj hozzá. Az alapelv, hogy rávedd, hogy ő menjen oda hozzá, és ne te erőltesd rá magad.

Nekem csak degum volt, patkányom nem, de nála ami bevált, a "csoki". Nem tudom, most lehet kapni, de régen volt rágcsálóknak olyan eledel, amiben voltak "csoki darabok" - nyilván nem olyan csoki, amit mi eszünk. Azokat kiszedtem, mert a degum imádta.

Ő is félős volt, meg vinnyogott, ha hozzá értem. Szóval nem erőltettem. Fogtam a kiszedett "csokikat", és a tenyerembe tettem, be a deguhoz. Ő odafutott, kiette, aztán elfutott. Ezt naponta eljátszottam vele. De ne adj neki sokat! Ilyen jutalom falat ez. Aztán megszokta a szagomat, hagyta hogy megsimogassam. És így tovább. Mint egy kutya, konkrétan jutalmazni kell. Ahhoz képest milyen kicsik, elég intelligensek. Aztán építettem neki könyvekből kifutópályát, kitettem, odaültem. Rohangált. A csokira odajött, így vissza is tudtam tenni. Egyhamar megtanulta, utána már a szobában is rohangálhatott.

Csak lassan, nyugodtan!

Barátnőm rendes csokival oktatta a deguját. Meg keksszel. Konkrétan olyan csoki függő lett, hogy vinnyogott érte. 9 évig elélt, szóval neki nem ártott. De én nem akartam neki ilyen dolgokat adni.

Ha előbb lelapul, utána "sír" akkor logikusan, ne várd meg, hogy sírjon.

Figyeld a reakcióit, testbeszédét, ha nem felszabadult, vagy konkrét jelei vannak annak, hogy kényelmetlen neki a helyzet, válaszul hagyd békén.

Azonnal, hogy megértse, ez a jutalma, mert közel engedett magához, és hogy megérted, hogy azt közölte, hogy ennyi elég.