Miért nem fogadják el, hogy nem szeretem a kutyákat. Nincs hozzá jogom?

Én ugyanígy vagyok a dohányosokkal :-)

Mindig azt gondoljuk, hogy annak a csoportnak van több joga, amibe mi nem tartozunk.

Egyébként megértelek - bár én szeretem a kutyákat - , de sajnos valóban sok gazda nincs kellő figyelemmel a többi emberre.

Hidd el az se fa$za, mikor sétáltatod a kutyádat és random neked ront 3-4 kistestű kis vakarék ugatva, acsarkodva. Persze póráz nincs rajtuk, a gazda meg fél kilométer távolságból ordibál hogy "nem bánt"

Na az ilyenekre olyan pénzbírságot szabnék hogy csak úgy füstöl

Én elfogadom, ha valaki nem szereti a kutyákat - bár magamban kicsit sajnálom őket ezért, mert nem tudják mit veszítenek - csak azt nem bírom elviselni, ha bántják őket.

Nem kell szeretni, de ne bántsa!

A kutyatartásnak van egy etikettje, nagy része már törvényileg szabályozva, ha azok nincsenek betartva, abban nem a kutya, hanem az ember a hibás.

Az emberek meg különbözőek úgy habitusban, mint szocializációban és mivel a kutyatartás nincs jogosítványhoz kötve, bármilyen bunkónak lehet számára kiszolgáltatott nyomorult jószága.

Sajnos az emberi butaság, nemtörődömség,lelketlenség, primitívség miatt aztán sokszor a kutyákon csattan a nem is képzeletbeli ostor.

Jogod van utálni egy csoportot, de azon ne csodálkozz, ha ez ellenszenvet vált ki.

Pont olyan, mintha rasszista lennél, vagy utálnád a kék szeműeket, vagy a kövéreket.

Kutyák esetében még rosszabb, ostobább dolog, igazából a pocsék gazdákat nem bírod, hiszen minden amit leírtál, emberi butaságra és neveletlenségre utal.

Ha utálnád a kutyák szagát, szőrét, fejformájàt, mancsait, fogait, na akkor utálnád a kutyákat, így csak a pofátlan gazdikat nem bírod, ami teljesen érthető, hisz a pofátlanság mindenkit irritál.

Nekem van kutyám, és gyerekkoromban én is paráztam ám negatív élmények miatt tőlük (harapás például), de valamiért ennek ellenére régóta akartam kutyát, szóval nem volt kérdés, hogy amint megengedhettem magamnak, lett.

Viszont én sem kedvelek minden kutyást, én hiába próbálok odafigyelni, sajnos minket, normális kutyásokat is a hülye kutyások alapján ítélnek meg, és ez sem jó. Felszedem utána az ürüléket, nem engedem oda bárkihez, kifejezetten nevelem erre, hogy ne menjen oda csak úgy akár egy másik kutyáshoz sem, az ugatós kutyákat kifejezetten kerüljük, erre is megtanítottam, már csak odanéz, de elmegy mellettük, célzottan kutyabarát szálláshelyet keresek nyaraláshoz (esetleg ezt te is figyelembe veheted, hogy kerüld az ilyen szállásokat), strandra sem viszem olyan helyre, ahova nem mehet kutya (olyan volt, hogy keresztül kellett menni olyan részen, mert nem vezetett máshol út, de maradtunk ott is a járdán), a bankom kutyabarát lett, aminek örülök, mert ha el kell intézni valamit, akkor kombinálni tudom a sétával, és ezzel időt nyerünk, máshova, ahova nem lehet, nem viszem be. Nem sétáltatom póráz nélkül, csak zárt futtatóban engedem el, használom a sárga szalag jelölést, ha indokolt valamiért (például amikor beteg volt). Én tartom magam ezekhez, de nem tudok mást megnevelni, csak annyit tehetek, hogy jó példát mutatok, és reménykedek benne, hogy idővel a hozzánk hasonlók lesznek többen.

Bennem is hasonló vélemény fogalmazódott meg, mint amit a 7-es írt, mivel szerintem is általánosítás kijelenteni, hogy nem szereted a kutyákat. Viszont abszolút meg is értelek, ilyen kutyás kultúrában nehéz kedvelni őket, de azt szerintem fontos belátni, hogy hiába a kutya követi el a zavaró viselkedést, az mindig a felelőtlen gazda nevelési hiánya.

Ez alapján én is mondhatnám azt, hogy nem szeretem a kutyákat, mert én is rühellem, amikor a legkisebb füves területen sem lehet ügy végig menni, hogy ne kéne ürüléket kerülgetni, amikor egy idegen kutya sárosan, nyálasan összeugrál, amikor ugató vicsorgó kutya rohan felém a "nem bánt" felkiáltással vagy amikor a futtatóban már a földbe döngölték a kutyámat, a nyakánál cibálják és nekem kell közbelépnem, mert a másik gazdi szerint az ő kutyája csak játszik. De én ezekben a helyzetekben mindig a gazdára vagyok mérges, mert tudom, hogy nem a kutya tehet róla. Bár azt is elismerem, hogy nem igazán kedvelem a domináns, erőszakos habitusú kutyákat, nem szeretem, ha az én kutyámmal játszanak, de ez inkább csak azért, mert az ilyen játék az én kutyámnak sok, kellemetlen. Szóval még kutyásként is vannak olyan gazdik és olyan habitusú kutyák is, akikért nem rajongok, de míg a gazdik esetében kulturálatlan és ostoba embernek tartom és valóban dühít a viselkedése, addig a "nem szimpatikus" vagy inkább az én kutyámhoz nem passzoló habitusú kutyákat minden rossz érzés nélkül csak simán elkerüljük.

Másrészről meg én gyerekkorom óta imádom a kutyákat, a kis puha szőrüket, a pusziosztásokat, a ragaszkodásukat, azt végtelen szeretetet és azt rengeteg különleges értelmet, amivel az ember társává formálódik. De teljesen megértem azt is, akit ez nem hoz lázba, aki ezért nem rajong úgy mint én, nekem is van egy csomó dolog, ami hidegen hagy, nem vagyunk egyformák és ezért eszembe nem jutna elítélni bárkit is.

Mindemellett azért sajnálom, hogy ilyen sok rossz tapasztalatod van a kutyákkal, de remélem, hogy az itteni válaszok kicsit segítenek meglátni, hogy ezek mögött a rossz tapasztalatok mögött inkább olyan gazdik állnak, akiket valóban nehéz lenne kedvelni, és ha egyszer úgy éreznéd, hogy megosztanád az életed egy puha szőrös kis társsal, akkor ezek nem tántorítanának vissza.