Fel fogom tudni dolgozni valaha a kutyám halálát?

Csak az idő segíthet. :( Tudom, milyen érzés, nekem a cicám halt meg, aki nagyon közel állt hozzám. Adj magadnak időt és ne félj az érzéseidtől, ha sírnod kell, sírj.

Csak rajtad múlik! Próbáld el felejteni! Nekem egy Palota pincsi kiskutyám elszökött (szintén Februárban) és énis rengeteget sírtam. Nálam is szó került egy új, saját kiskutyáról én megválaszhattam volna a fajtáját nevét... d énis úgy voltam mint te? NEM akartam.De végül rátaláltam egy border collie kiskutyára(az interneten nem a szabadban) és végül magvettük.Azóta velem van és jobban szeretem mint az előzőt!Szerintem felejsdt el és nézelődj új hűséges társ iránt.Hiddel az idő majd elfelejti a bánatot, de sokkal könnyebb lenne ha választanál egy újat! (amúgy a te döntésed)

Nálam így zajlik éppen: én áprilisban vesztettem el a (számomra) legcsodálatosabb kutyát a világon, vagy inkább úgy mondanám, azt a lényt, aki a leginkább megérdemelte volna az életet és a boldogságot mind közül ezen a világon. Egy hónap múlva befogadtam egy kiskutyát, akihez egyre szorosabban kötődök, de sose lesz belőle az a csodakutya - nem is pótléknak választottam, hanem "csak" társnak, és mert nem tudom elképzelni hiányosan a falkát. Ez független a gyásztól. A gyászban sokáig ott ragadtam meg, hogy bármit megtennék, hogy visszahozam, csak valaki mondja meg, mi az, akár a legelvetemültebb dolgokat is. Most tartok ott, hogy fel merek idézni az emlékeinkből, és újra kimondom a nevét; már nem izzik bennem a düh és a gyűlölet, de még mindig sokkal, sokkal érzéketlenebb vagyok minden másra. Fájdalom és hiányérzet, ill. bűntudat mindig marad utána (még akkor is feltörnek ezek, ha olyan régi kutyákra gondolok, akik már régesrég elmentek és nem álltak ilyen közel), de azt is érzem, hogy egyre kevésbé meghatározó. Főleg, hogy a jelenben meg helyt kell állni, az ittmaradottakat boldogságban tudni, nevelni a picit, stb. Ezek nem hagyják, hogy visszazuhanjak mélyen a gyászba, és közben mindig tesznek valami jót, valami vigasztalót az életembe.