Miért gondolják egyesek butaságnak, hogy a kutyák viselkedése leképezi, ahogy bánnak velük?

Miért ne lehetne? Akár csak az, hogy valaki egyszer viccesnek, játéknak gondolt valamit, de a kutya megijedt tőle.

Láttam nemrég egy videót, hogy valaki plüss kutyával próbálja a kutyakölyköket szobatisztaságra tanítani, aztán elkezdi verni a plüss kutyát, a kölykök meg megijednek és szétszélednek. Egyesek nevettek rajta, de nem mindenkinek volt vicces ez a módszer. Aztán később majd nem értik a kutyák viselkedését bizonyos helyzetekben, amik akár erre is visszavezethetők.

Én több évtizede figyelem meg az állatokat, más-más fajokat, a természetben is. Nem csak egy aranyos lakáskiegészítő számomra a kedvenc.

Nem baj, ha más nem így látja, ami nekem megfigyelésen alapuló vélemény, csak nem tetszik, ha valaki elkezd kötekedni, úgy, hogy az ő állatainak sem érti a viselkedése miértjét.

A megfigyeléseim alapján azt gondolom, hogy nincs olyan, hogy egy állat azért viselkedik valahogy, mert "csak". Mellesleg az ismeretlentől való félelem még az emberben is természetes ösztön.

Nincs olyan, hogy egy kidobott kutyán nem hagy nyomot az, hogy kidobták, és az, ahogyan kidobták, autó, bot, lánc, doboz, sötét, kóborlás, túlélés, rugdosás, megdobálás...

Nincs olyan, hogy egy kistestű kutya azért ugatós, mert komplexusos, azért ugatós, mert ráhagyják...

Lehet egy látszólag mindentől ok nélkül parázós kutya idegileg sérült is, emberek között is van, aki sérülten születik. De az is lehet, hogy csak a nevelésbe csúszott hiba, és a gazdi féltette túl. Meg az is lehet, hogy a tenyésztőnél történt valami, ami magyarázat lehet, de talán ő sem tudja, mert nem volt ott, vagy mélyen hallgat róla, nem tartja fontosnak.