Új kutya bemutatása? Hogyan?

Sziasztok!

2 kutyusunk van, de szeretnénk egy kis árvát elhozni a menhelyről.

Több szempontot le szeretnék írni. Kérlek őszintén mondjatok véleményt, és tanácsot nekünk.

5 éve élünk együtt a párommal, egy kertes házban. Gyerekünk nincs, pár év múlva szeretnénk.

Az egyik kutyánk:

Fiú, 7 éves, ivartalan,kistestű keverék (a kutyák 95%ával jól kijön független a nemük, koruk, méretük. Mégis akad olyan, aki nem tetszik neki, de az ritka)

Másik kutyánk :

Lány, 3 éves, ivartalan, közepes testű keverék, (ő nem a barátkozásról híres kisasszony, de probléma sosem volt. Ő inkább labda, és túra mániás, a többi kutyus csak ezek után jöhet nála szóba)

Párom rendesen dolgozni jár, reggel megy, délután jön. Én itthonról dolgozom, így egésznap velük vagyok. Kinti-benti kutyák. Viszont szigorúan bent alszanak a házban velünk.

Napi szintű séta alap, hisz a kutya postát olvasni kell akkoris ha fúj, ha esik a hó, ha hideg van, vagy ha nyár van.

Ételallergia nincs, de külön tápot esznek. Ennek az az oka, hogy a kan kutyának nem bírja a gyomra a magas fehérjét.

Ami elég nagy baj, hogy autóban utálnak utazni. Főleg a lány, mert sajnos neki van egy betegsége, és mindig kocsival kell járnunk vérvételre az orvoshoz (havonta 1x), emiatt retteg az utazástól. Próbáltam már mindent, amikor kirándulni visszük őket akkor is amíg a kocsi le nem parkol remeg. Utána jól érzi magát, nagyokat fut, és hazafele már tudja hogy csakis haza mehetünk, akkor már nincs kiborulva.

Szóval az új kutyushoz nagyon nehezen tudnánk úgy elvinni őket, hogy ne izgassák fel magukat, főleg a lány.

Így az első találkozás nem a menhelyen lenne, hanem otthon körül, de nem a kertben, és nem a házban. Erre szeretnék valami megoldást kérni tőletek, hogy lehetne a lehető legjobban ezt megoldani. Illetve tippeket, ötleteket, hogy nehogy féltékenységbe csapjon át az egész (bár nem jellemző, soha nincs panaszuk, ha előttük simogatok meg más kutyát).

A kutyust még nem választottuk ki, több kutyus is szóba került. Fiatalt szeretnénk, nagy mozgásigényűt, és kis vagy közepes testűt (szukát).

Az új kutyánál is türelmesen kitapasztalnánk mindent, ő hogy szeret sétálni, mit szeret jobban játszani, és mik a kedvenc falatai. Talán túlságosan is szeretek a kedvükben járni :D

Emellett nagyon fontosnak tartom, hogy értsük egymást, csakis úgy alakulhat ki a bizalom, ha mindketten tudjuk hol a határ. Fontos, hogy figyeljünk egymásra, és legyen az igazi az összhang. Ő álljon meg az út szélén, sőt le is ülhet, én meg cserében elviszem a kedvenc helyeire, ahol tudom, hogy szeret bandázni, vagy csak szaladgálni. A biztonság a legfontosabb.

Azért félek egy kicsit, mert még soha nem volt menhelyi kutyám.

Ők is úgy kerültek hozzám, hogy a kan megszületett, és jóhiszeműen a gazdi elosztogatta őket. Mire rábukkantam addigra csak ő volt. Azóta tartom a kapcsolatot a gazdival, és ivartalanította az anyukát.

A szuka kutyámat meg elvileg a piacon osztogatta egy idős bácsi, hogy nem tud a kicsikkel mit csinálni, bántani nem fogja őket Hál istennek. És az én kutyám úgy gondolta lelép. Majd kiszaladt az útra, ahol majdnem csúnya vége lett. A hölgy, aki megtalálta azonnali gazdit keresett neki. Hát így került hozzánk.

Jártam régebben egy menhelyre, önkéntes sétáltató voltam. Illetve többször támogattam őket tápokkal. Minden kutya hálás volt. Akkor döntöttem el, hogy nem maradhat ki az életemből, hogy boldoggá tegyek egy menhelyi kutyust.

Bocsánat kicsit hosszúra sikerült. Remélem minden hasznos (és haszontalan) információt leírtam.

Hálás lennék pár tippnek/ ötletnek :)

Köszönöm