Kutyát mennyiért lehet elaltatni?

Azért gond, mert te felelősséget vállaltál érte! Persze ez nem igaz, mert benned egy csöpp felelősség tudat vagy értelem sincs. Most meg úgy viselkedsz, mintha egy tárgy, egy szemét lenne csak az a kutya! Nem más dolga gondoskodni róla, hanem a tiéd! De neked ez kötelességed, ha már kellett anno a kiskutya és magadhoz vetted!

Egyébként meg tudod a vízbe folytás, lelövetés állatkínzás és bűncselekmény! Ez miért is nem zavar? Miért is normális számodra? Illetve ha ez természetes, akkor gondolom az is az, hogy a kisgyerekedet, édesanyádat brutálisan megkínozzák! Talán meg is érdemelné a rokonságod? Ugyan olyan bűncselekmény az is! Fogadjuk el azt is!

Én tavaly altattam el a 14 és fél éves kutyámat, mikor már felállni sem bírt, úgy legyengültek a hátsó lábai, az izomzat is teljesen elsorvadt. (Kezeltettem amennyire tudtam, de sajnos folyamatosan romlott az állapota.)

Doki kijött házhoz, 6.000 Ft volt. Én akartam, hogy adjon neki még olyan injekciókat, mint az előző alkalmakkor, mert azoktól látványosan javult az erőnléte, de ő mondta, hogy ez most már más helyzet, súlyosabb az állapota, nem hiszi, hogy reagálna olyan jól a szervezete rá, ha pedig igen, már nem lenne kutyához méltó élete azokra a napokra, hetekre, amit nyerünk, hagyjuk elmenni. Belül tudtam én is, hogy akkor volt "a napja", de alig bírtam kimondani, hogy "engedjük el", mert elcsuklott a hangom, negyedszerre sikerült, utána kicsit eltört a mécses, pedig férfi vagyok. Ez van, szerettem a kutyámat. Csúnya ezt mondani, de ahogy idősödött, reménykedtem, hogy egy nap csak úgy megtalálom a testét reggel vagy melóból jövet, mert nem akartam, hogy nekem kelljen kimondani azt...

De örülök, ha lehet így fogalmazni, hogy ott lehettem vele az utolsó percekben, lehasalhattam mellé és simogathattam a füle tövét amíg el nem aludt. Ő pedig biztonságban érezhette magát, mert mellette voltam.

Ezzel a kis történettel csak arra akarok rávilágítani, hogy ha egy picit is a szívedhez nőtt az a kutya, nem olyan egyszerű kimondani ám azt, hogy altassák el, még akkor sem, ha tudod, hogy azzal a szenvedéstől mented meg. Súlya lesz abban a pillanatban a döntésednek, mert egy élőlény életéről döntesz. Persze lehet szenvtelen is az ember, aki nem foglalkozik az ilyenekkel, mert "csak egy állat". Adj egy esélyt annak a kutyának, ajándékozd el valakinek, aki megbecsüli majd. Azt a néhány hetet már kibírod vele/mellette.

Aztaki...*****zott életbe milyen emberek vannak. Nem olvastam végig a kommenteket mert már a kérdésnél elszállt az agyam. REMÉLEM SOHA A BÜDÖS ÉLETBEN nem bíz rád senki semmilyen élőlényt.

8 hónapja veszítettem el a kutyámat, minden nap eszembe jut, bármit megadnék h megegyszer megsimagathassam.

undorítóvagy. Remélem nincs gyereked, ha mégis, kitesznek majd vhova az utcára ha öreg leszel