Elrontott vizsla mellé gyerek? Bővebben lent.
Adott egy vizsla, 10 éves, szobalakó, udvaron nem szeret lenni, inkább betöri az ajtót. Fotel, kanapé gazda az övé, én vagyok a frissen jött kismama a képben. Sikerült nehezen leszoktatni az ágyról. Javarészt jó fej kutya, nevelhető lenne, de a gazda minden rossz tettét dicséri (tépi a hűtőt - azonnal kap kaját. Tépi az ajtót - azonnal megy nyitni, megkap engem a kutya - én kapok ki, mondván nem történt ilyen, nem harap, 2 hónapig fájt a kézfejem ahol megkapott. Stb.)
Ha véletlenül hozzáérünk a farkához, lendületből fordul és kap a kezünkhöz. Ha felébreszted mert le mersz ülni mellé, dettó odakap.
Most jön a baba. Aggódom.
Ismertek esetleg magyar szakértőt? Tapasztalat esetleg, hogy mit tehetek?
válasza:Ugye nem akarsz egy vizslát, akinek rövid a szőre, kicsapni az udvarra a fűtési szezonban?
Természetesen a helytelen viselkedéssel kezdeni kell valamit, amiben kiképző, kutyaiskola segíthet, de csak ha a gazdi is partner a nevelésben. Következetesség nélkül nem megy.
válasza: válasza:Először is a gazdival kellene elbeszélgetni, mert ha ő nem partner a nevelésben, úgy igen nehéz dolgod lesz.
Szakértőnek bármely kutyakiképző megteszi, ez esetben legjobb lenne egy házhoz járó kiképző.
De a lényeg, hogy következetesnek kellene lenni a kutyával. Leszoktatni a kaja-és tárgyféltésről, nem kiszolgálni az igényeit, azaz nem a rossz, hanem a kívánatos viselkedést kellene jutalmazni.
Falkában magad alá sorolni, odakapást szigorúan szankcionálni.
Udvaron vizslát mondjuk nem is szabad tartani, de ettől még szabályokat kell hozni és azokat betartani.
Kisbabát, kisgyereket még jól nevelt kutyával sem szabad felügyelet nélkül hagyni, ilyennek meg végképp.
válasza:"megkap engem a kutya - én kapok ki, mondván nem történt ilyen"
Ide, ennek akarsz te gyereket szülni?
válasza:A leírás alapján tényleg el lett egy "kissé" rontva a kutya. Ezen lehetne segíteni, de itt úgy tűnik a kutyával könnyebb dolgod lenne, mint a gazdájával. Első körben a család fejét(?) kellene meggyőzni arról, hogy lássa be, marhára nincs rendben, amit a kutya csinál. Nem lesz könnyű. Ha gyakrabban jártok állatorvoshoz, esetleg vele lehet szövetkezni, hogy segítsen ebben. Ha nem partner, akkor megpróbálhatod tisztázni a kutyával, hogy kinek, hol a helye, de nehéz dolgod lesz. Még ha el is érsz valamit, amikor kettesben vagytok, lehet, hogy változatlanul tenni fog rád, ha a gazdája jelen van. A babát semmiképpen sem hagynám vele felügyelet nélkül és felügyelettel is csak figyelmesen! Viszont ha megszületik, könnyen lehet, hogy a féltékenység is társulni fog a meglévő gondok mellé.
A leendő apukával tisztázni kell, hogy a gyerek miatt is fontos lenne megnevelni a kutyát, de ez az egész nem a kutya ellen irányul, hanem épp érte (ne viselje meg annyira a gyerek születése, ne kelljen fizikailag a szükségesnél jobban korlátozni stb.)
Nem akarom kicsapni az udvarra, de azért 2x10 percet naponta igazán kint lehetne.
A 2. Hozzászólónak csak annyit, hogy egyszer örökölj te egy ilyen kutyát a családodtól. Nem mi rontottuk el.
Kedves 3. Hsz!
Ha szóba hozom, vita lesz belőle. Attól félek, hogy akkor lesz "hoppá", amikor a gyerek sérül...
Nem akar hallani kutyakiképzőről.
Nagyon szereti a vizslát. Még meg is értem, mert tényleg kedvelhető, csak túl domináns és neveletlen.
Én igyekszem következetes lenni és nevelem... Kevés sikert az én megörökölt szuka kutyám ért el nála. Példásan viselkedik.
Szankcionálni nem lehet, első odakapásnál visszakézből pofon vágtam. Hörögve támad. Szódásszifon bevált, de van hogy azt is kiszedi a kezemből, ha bemérged.
Persze nem üthetem meg, barmit csinál...
Nem akarom sem kirakni az udvarra, sem leadni menhelyre, hanem a vizsla érdekében egy normális viszonyt szeretnék kialakítani.
Kedves 5. Hsz!
Ritkán sem járunk állatorvoshoz, évi 1x kap oltást.
Segíteni így nem tud.
Állítólag szereti a gyerekeket, még nem kapott meg egyet sem, pedig szomszédoltak nála régebben. De évekkel ezelőtt.
A féltékenység alap nála, folyton közénk furakodik, és amikor otthon vagyok én is, csak akkor végig rosszalkodja a napot, hogy ő legyen a középpont.
Hogy miként reagál a babára, nem tudhatom. Csak az aggodalom marad.
Hiába mondom, hogy a kutya érdeke is az, hogy nevelve legyen, betolakodó rosszakarónak érzem magam. Mindenesetre leszögeztem, hogy ha befenyíti a gyermekünket, akkor jól fog jönni az, hogy külön házunk van - az eb külön költözik. Szobakutya marad. De nem lesz egy fedél alatt a babával - kinyitja az ajtókat...
A leírás alapján tényleg el lett egy "kissé" rontva a kutya. Ezen lehetne segíteni, de itt úgy tűnik a kutyával könnyebb dolgod lenne, mint a gazdájával. Első körben a család fejét(?) kellene meggyőzni arról, hogy lássa be, marhára nincs rendben, amit a kutya csinál. Nem lesz könnyű. Ha gyakrabban jártok állatorvoshoz, esetleg vele lehet szövetkezni, hogy segítsen ebben. Ha nem partner, akkor megpróbálhatod tisztázni a kutyával, hogy kinek, hol a helye, de nehéz dolgod lesz. Még ha el is érsz valamit, amikor kettesben vagytok, lehet, hogy változatlanul tenni fog rád, ha a gazdája jelen van. A babát semmiképpen sem hagynám vele felügyelet nélkül és felügyelettel is csak figyelmesen! Viszont ha megszületik, könnyen lehet, hogy a féltékenység is társulni fog a meglévő gondok mellé.
A leendő apukával tisztázni kell, hogy a gyerek miatt is fontos lenne megnevelni a kutyát, de ez az egész nem a kutya ellen irányul, hanem épp érte (ne viselje meg annyira a gyerek születése, ne kelljen fizikailag a szükségesnél jobban korlátozni stb.)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!