Rossz a kutyámnak velem?

Ne csak sétáljatok, frizbizzetek, labdázzatok, taníts neki trükköket.

Nem tudom, hogy mennyire vagy korlátozott, de akár felkereshetnél egy szervezetet is és csinálhatnátok belőle mozgássérült segítőkutyát. Ez persze közel sem megy egyik napról a másikra, de legalább veled lehetne a kutyus egész nap.

Két rossz tanács is elhangzott:

1. Mozgássérült-segítő kutyának több mint valószínű, hogy nem lehet már kiképezni, maximum hobbi szinten, de az nem ugyanaz (nem kap kedvezményeket a kutya, stb.). Elég csak abba belegondolni, hogy direkt erre a célra szánt almoknál is 1-2 kölyök mindig kiesik, mert olyan a temperamentuma, hogy nem alkalmas erre a feladatra.

2. A szatyorcipelés jól mutat filmekben, de a valóságban én biztosan nem adnék az állkapcsába egy kilós szatyrot, mert tönkreteszi az ízületet.

A többire válaszolva:

"Nagyon szeretem, hogy mellettem van de félek, hogy nem jó neki velem."

Ne félj tőle! A kutya alkalmazkodik a gazdájához. Ha szeretettel van nevelve, akkor nincs olyan, hogy nem jó neki, mert ő is szeretni fog téged. Kicsit továbbgondolva, a kutyák talán az egyik legelfogadóbb háziállatok a Földön.

"A lakásban mindig odajön, ha hívom, meg séta közben is sokszor, de sokszor meg nagyon izgatott és nem figyel rám."

Akkor inkább ne engedd el! Ha izgatott, akkor csinálhatsz olyat, hogy megkéred valamire, pl. feküdjön le vagy valami, amit biztosan tud. Ha nem hallgat rád azonnal, akkor behívásra sem biztos, hogy reagálni fog. Először legyen meg az, hogy bármilyen körülmények között feltétel nélkül hallgasson rád (ez lehet, hogy több hónapnyi gyakorlás után fog csak menni, nem kell sietni!).