Jártatok már úgy, hogy végleg elveszettnek hitt háziállat hosszú idő, akár évek multán mégis előkerült?

Nekünk kutya kóborolt el, de alaposan. Eleve kóbor kutyaként fogadta be a nagyi. Aztán évekig nálunk volt, majd egyszer átmászott a szomszédba a kerítésen, ugyanis Budapestről egy pici törpepincsivel tértek haza a szomszéd néni rokonai. A mi korcs kutyánk összeragadt a kis pincsivel, amit a dühös rokonok nem néztek jó szemmel, és a seprűnyéllel eléggé kikaphatott, mert ezt követően egyszerűen elkóborolt, világgá ment. Több mint két év mulva láttuk viszont ismét a kutyust, kissé viharvertebb állapotban volt, mint ahogyan elment tőlünk, le volt törve elöl az egyik foga, cakkos lett a füle, a bundája is helyenként hiányzott, megkopott volt, valamint el volt törve a farka is, és a vége lényegében élettelenül fityegett egy bőrdarabon.

[link]

Aztán macskával is jártunk ugyanígy. Egy alkalommal a teljes mértékben korcs anya macskánknak olyan kiscicája született, aminek jóval tömöttebb volt a bundája, mint a normál házimacskának, hosszú volt a szőre az egész testén, a hasán pedig göndör. Az egész faluban híre ment, és mindenki a csodájára járt. Egy ált iskolai olvasmány következtében el is neveztük Micónak. Időnként még az is előfordult, hogy osztálytársaim kölcsönkérték a cicát amolyan reprezentációs céllal, had legyen 1-2 hétig az övék és dicsekedjenek vele a nyaralni vidékre hazatérő, vagy a külföldi rokonok előtt. Egyszer aztán eltűnt a különleges macskánk, hiába vigyáztunk rá, óvtuk még a széltől is. Felmerült bennünk, hogy esetleg ellopták, ellopta valaki, akinek megtetszett és irígykedett hogy nekünk milyen szép, hosszú szőrű cicánk van, és most otthon tarthatja bezárva, haza ne menjen. Kb 3 év mulva került aztán elő a macska, amiről már teljesen azt hittük, hogy biztosan elpusztult. Semmi baja sem volt, még jópár esztendőt töltött velünk egészségben. Hát így jártunk annak idején a mi kis falunkban!