Durván szorongó kutyával mi a teendő? (Hosszú)

Több mint fél éve örökbe fogadtunk egy akkor kb 2 éves keverék, közepes testű kan kutyát. Az örökbeadó szervezet egy fához szíjjal kikötve találta meg. Kicsit félénknek tűnt, de azt gondoltuk, hogy csak idő kell neki és feloldódik. Ennyi idő után sem történt változás a viselkedésében. Szinte ugyan olyan, mint mikor haza hoztuk. A legnagyobb baj, hogy nem igazán tudjuk, hogy fegyelmezzük meg. Ha rászólunk mert valami rosszat csinált, egyből maga alá pisil, összehúzza magát. Pedig se a kezünket nem emeljük meg, se nem kiabálunk vele. Egyedül hagyni nem lehet mert mindent szétrág, kivéve persze a saját játékait. Mikor hazaérünk, olyan izgatott lesz, hogy szintén bepisil és sehogy nem lehet lenyugtatni, szinte extázisban van. Mint aki nem lát, nem hall. Folyamatosan ugrál ránk és visítva vonyít, ugat, stb. Ugyan ezt csinálja, ha csak 10 perce/fél órára vagy egy fél napra hagyjuk egyedül. Ilyenkor kint az udvaron van mert mikor eleinte a házban volt, nagyon sok mindenben kárt tett. Nyilván nincs kikötve, nincs elzárva, saját házikója van odakint. Ha itthon vagyunk bent van velünk.

Sokmindent kipróbáltunk már, semmi nem hozott javulást. Értjük, hogy idő kell neki, de nem látunk semmi változást a jövőre nézve. Ezek miatt nem igazán érezzük, hogy hozzánk illene a kutyus, nincs igazi kötődés köztünk. Egyébként nagyon aranyos meg minden, de több bosszúságot okozott, mint örömet. Ennek úgy gondolom fordítva kéne lennie. Egyszerűen játszani sem lehet vele, mert nem hallgat ránk. Nem tudjuk fegyelmezni mert bepisil és elszalad. Pedig, ahogy írtam nem bántjuk! Mindent megkap, ami tőlünk telhető. Szeretnénk jó gazdik lenni, de nem tudjuk hogy tegyük ezt. Valakinek volt tapasztalata hasonló kutyával? Légyszives segítsetek.