Kezdőoldal » Állatok » Kutyák » Hogy veszeltetek át a kutyatok...

Hogy veszeltetek át a kutyatok elvesztését?

Figyelt kérdés

Másfél hete prosztatadaganatot állapított meg a 10 éves labradorunknal az allatorvosunk. Már akkor elsirattam egész hétvégén. Elojegyeztettuk allatklinikan, de sajnos már nem élte meg,ejszaka nagyon rosszul lett, összeomlott a keringése, és éjszaka elaltatta az allatorvos. Próbáljuk úgy felfogni, hogy nem szenvedett, és az utolsó perceiben nem volt egyedül, biztosan orult ennek. De mégis nagyon nehéz elengedni öt, nagyon nehéz. És haragszok a világra, hogy nekünk csak ennyi adatott meg, más meg hogy képes bánni az állataival.


Otthon a sirhelyere szeretnénk egy kis fejfat állítani, illetve egy kisebb örökzöldet ültetni rá... :(



2020. ápr. 1. 05:49
 1/4 anonim ***** válasza:
100%

Szia, nagyon sajnálom ami történt, viszont ami tanácsot adhatok, hogy nehogy elhamvasztasd, pláne nem úgy, hogy Te viszed oda a kutyust, és megvárod....én elkövettem ezt a hatalmas hibát, azóta ha lehet, 100000x jobban szenvedek az egész miatt.

Egy állat társaság volt, mindenféle érzelmi intelligencia nélkül. De legalább jó drága is volt.

Ott ültem 3 órát, és vártam, amíg elég a kutyám.

Ezt a család unszolására tettem, hogy így örökké velünk marad, de.....

Soha többet ilyet.

A legszemetebb dolog ami létezik, az a hamvasztás.

Olcsó, putri környezetben, igénytelen eszközökkel, álszent képű alkalmazottakkal.

Persze ők nem így intézik, hanem kimennek az elhunyt kutyusért, és visszaviszik a hamvakat.

Nekem 3 hónapja halt meg a kutyusom, szintén rákban, de több nem kell.

Ő volt az első, és utolsó, megfogadtam neki.

2020. ápr. 1. 06:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 A kérdező kommentje:

Nem, otthon most reggel temetik el. De jó tudni azért ezt is, köszönöm. Gondolom ez is egy jó kis üzleti tevékenység. Olyat is hallottam már, nem tudom igaz-e, hogy nem is biztos hogy őt kapod vissza... Bár ha szorult némi érzékenység az ilyen tevékenységet folytatokba, ez nem igaz remélem.


Én is így vagyok vele, hogy nem biztos, hogy szeretnék még kutyat...egyhamar biztos nem. Viszont a most még 3 hónapos csöpp kislányomnak szeretném ha lenne egy szintén labradorja. Csak ezt újra és újra vegigcsinalni, elengedni nem biztos hogy tudnám ... :(

2020. ápr. 1. 07:50
 3/4 anonim ***** válasza:

10 év nagyon szép idő. Nekem 2 adatott meg az egyik kutyámmal. Az utcáról szedtük össze anno, mert valaki kirakta egy dobozban. Egyik napról a másikra vesztettem el, mert lemérgezték. Ráadásul én találtam meg a testét. Valaki konkrétan patkánymérges kaját dobott be hozzánk, ez a kis buta pedig minden tanítás ellenére beleevett. Az első hetek voltak a legrosszabbak. Vártam, hogy elém szaladjon mikor hazaérek, vagy reggel az ölembe másszon, amíg megiszom a kávém. A húgaimnak el kellett mondani, hogy többé már nem játszik velük a kispajtásuk, de fentről vigyáz ránk. A 6 éves németjuhászunk is keservesen kereste napokig, majd miután megtalálta a sírhelyét, éjjel-nappal ott feküdt mellette.

Mi eltemettük és egy kis kertet építettünk fölé. A testvéreim a mai napig kijárnak hozzá a kertbe, ha rossz napjuk van és elmondják neki, hogy milyen jó lenne, ha most ott lenne és a huncutságaval felvídítaná őket.

Én a mai napig sírok, ha meglátok egy hasonló kutyát.

Azt hiszem ezt nem lehet átvészelni, csupán csak megtanulsz vele együttélni.

Olyat pedig ne csinálj (de ez csak az én véleményem), hogy megfogadod, hogy emiatt a veszteség miatt nem lesz több kutyád. Borzasztóan fáj, hogy elvesztettük a társunkat, de annyi kutyus vár gazdára és annyi szeretetet tudnak adni, amit mással nem lehet"pótolni".

Én mindig próbáltam a szép időkre gondolni és nem arra, hogy hogy ment el közülünk. Persze ilyenkor is sír az ember, de valamivel elviselhetőbb.

2020. ápr. 1. 07:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 A kérdező kommentje:

Igen, igazad van. A kicsimtol sem szabad elvennem ezt az érzést. Az is fáj, hogy őt nem ismerhette meg. Pedig elkepzeltuk ahogy nyuzza, meg fetreng rajta, a kutyus pedig tűri... Nagyon szerette a gyerekeket. Amikor megmutattuk neki babahordozoban, nem győzte szaglazni, ha pedig kinn a teraszon volt babakocsiban, nem mozdult mellőle...

Igazatok van, a szépre kell gondolni, hogy boldog kutyus volt, és hogy nem fáj már neki.

2020. ápr. 1. 08:33

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!