Hogy lehet nem félni/undorodni a kutyáktól?

"Hogy lehet nem félni,undorodni a kutyáktól"

A válasz egyszerű:könnyen😂

Akkor nem mész a közelükbe. Mi ezzel a probléma? Mi bajod neked azzal, hogy más szereti őket? Senki nem kényszerít(het), hogy szeresd őket.

Én a madarakat nem szeretem. Rohadtul undorítónak találom őket, de nem érdekel ha valaki más tart. Én nem megyek oda, aztán ennyi.

Mit kell vitát indítani...?

Szerintem az esetek többségében azért undorodnak/félnek a kutyáktól, mert valamilyen negatív dolog történt velük, ami hatással volt rájuk.

Igen, abban igazad, hogy a kutya egy állat, viszont mát nagyon régen él az emberekkel és már megváltozott a viselkedésük (Nem olyanok, mint egy farkas akit mondjuk kölyökkora óta nevelnek, mert az tényleg reagálhat rosszul egyes dolgokra és lehet, hogy a gazdáját is bántja stb) viszont egy jól nevelt kutya nem fog senkit sem megtámadni 🤷‍♀️

Igen, vannak olyan emberek, akik nem szeretik a kutyákat, viszont azokra az emberekre nem kell ráerőltetni azt, hogy szeressék őket. És azok az emberek, akik meg nem szeretik a kutyákat, azoknak meg nem kéne fikázni a kutyákat/kutyás gazdikat

Óvodás voltam amikor egy nálam is nagyobb (vagy annak tűnő) fekete kutya végig kísért az úton amikor a kisboltból mentem hazafelé. Szemközt volt az üzlet, ezért is engedtek egyedül, de örökké valóságnak tűnt hazaérni. Folyton attól féltem hogy belém harap a kutya, aki csak leszegett fejjel követett. Tudtam hogy ilyenkor nem szabad szaladni, így erőt vettem magamon és nyugalmat tettettem. Mikor a kapuhoz értem, megálltam kinyitni a zárat. Ekkor a kutya rám ugrott és többször megnyalta az arcom. Még sikítani se tudtam úgy megrémültem. Szó szerint lefagytam és ha apám nem szabadít ki, akkor ki tudja meddig leszek a kutya játszópajtása (tuti nem akart rosszat).

Ennek eredményeként a rettegéssel kapcsoltam össze a kutya nyelvét... nos, rosszul vagyok attól ha megnyal egy kutya. Undor, félelem, lefagyás. A kutyáktól valahogy nem félek, de ha megnyalnak akkor végem.

Egyedül az segít ilyen esetekben ha megérted a félelmed/undorod okát, és innentől kezdve könnyebb lesz uralni az érzéseidet, esetleg el is tűnhetnek idővel a félelmek. Nekem is jelentősen csökkentek a rossz érzéseim, hiszen már sétáltatom, fürdetem, simogatom tesóm kutyusát. Pár éve ez még elképzelhetetlen volt. :)

A kutyások nagy része azt nem érti, hogy miképpen nem lehet rajongani a kis szőrgombócokért.

A kutya elsődleges "életcélja", hogy a gazdájával együttműködjön. A legtöbb házikedvenc kutyában fel sem merül, hogy egy embert bánthatna. Az enyémek az őrző-védőt imádják, mert lehet a rongyot húzogatni, lehet ugatni, de azt nem értik, amikor a kart kell megfogni.

Kicsit visszatérve: A legtöbb kutya mindent megtesz, hogy cukimuki legyen és szeressék. Figyeld meg, harapós, agresszív kutyája a legritkább esetben van "jófej" embernek (kivételek mindig vannak).

Aki el tud fogadni maga mellett egy kutyát/macskát az nem tudja elképzelni, hogy te miért félsz az ő cuki-muki kutyusától.

A másik oldal: A kutya védi a területét, gazdáját illetve leveszi, ha valaki fél tőle. Ha a kutyában van agresszió (területet, gazdát kell védeni, esetleg neveletlen), akkor sokkal hamarabb támad, ha félsz, hiszen ezzel "elismered", hogy te vagy a gyengébb. Egy határozott fellépés (na ez nekem se megy) a legtöbb nem professzionálisan válogatott és képzett kutyát meghátrálásra készteti. Egy saját élmény: Egyszer nagyon felhúztam magam (jajj azok a nők...). Elmentem sétálni a kertvárosba. Azt vettem észre, hogy a kutyák őrjöngenek a kerítés mellett előttem és mögöttem. Mellettem mindig csend van. Azt vettem észre, hogy a kutyák elhátráltak a kerítéstől, amikor oda értem. Ezen úgy elcsodálkoztam, hogy lenyugodtam (és onnantól a kutyák sem hátráltak meg).

A kutya az kutya marad mindig. :)

A "nem fog megváltozni teljesen" az kicsit úgy hangzik, mintha egy negatív alaptulajdonságot társítanánk a kutyákhoz általában véve. Én pl. egy háziállatként tartott kígyóra mondanám ugyanezt, azt értve ez alatt, hogy egy ragadozó természetű vadállatnak nem fog teljesen megváltozni a természete, akárhogy is nevelik.

Egyébként szerintem sincs semmi kivetnivaló abban, ha valaki fél valamilyen állattól, különösen akkor, ha az már támadta meg őt. Én a repülő rovaroktól félek, mert kontrollálhatatlanoknak gondolom őket. :)

Nem neked kell alkalmazkodni hozzájuk, a gazdáknak kell tekintettel lenni rád.

Ahol ez nincs meg, oda ne menj.

Bizonyára másban sem tartják tiszteletben, hogy mit érzel.

Plakát is van: kutyáját csak ön ismeri:

[link]

Közterületen a veszélyeztetés szabálysértését valósítják meg, ha úgy bánnak a kutyával, ahogy otthon te tapasztalod, amikor ott vagy.

Ne te érezd magad hibásnak!