Hogy léptetek túl az elvesztésén?

Sajnos nem tudom :(

Nekem nem volt kutyám és macskám sem, mert koszosak, szőrösek, tönkretesznek mindent és folyton útban vannak. De amúgy cukik, csak nem kell otthonra.

Biztos el fog múlni amúgy, ez olyan lehet mint amikor elveszted egy családtagodat. De ez az élet rendje.

Nekem egy éve altatták el a kutyámat. Ami a legtöbbet segít, egy jó állatorvos és ha házhoz jönnek.

Egyébként miért altatják el?

2-es vagyok:

Egyébként a legrosszabb az emberek hozzáállása. Sokan mondják, hogy “vegyél egy újat”, mintha az ugyanaz lenne.

3 - így van

Nem kell senki sajnálkozása és jó tanácsa. Valahogy ez sohasem használt. Valaki el fog menni. Ez van, meg fog történni, lesz majd ahogy lesz, de feleslegesen siránkozni, jajveszékelni, kéretlen jótanácsokat osztogatni "illendőségből" szörnyű..

2/3 vagyok

Idővel tompulni fog. Volt egy macskám, még a kutya előtt, akit úgy húsz éve temettem el. Ő volt az első háziállatom. Mostanra eljutottam odáig, hogy boldogan emlékszem vissza. Hiányzik, de már tudom értékelni azt az időt, amit vele töltöttem. Az emlékek örökké megmaradnak. Abban a pillanatban, amikor megtudtam, hogy meghalt (egyik reggel nem ébredt fel) képtelen lettem volna így nézni a dolgot. Sokáig fog fájni, én két év múlva sem tudtam róla beszélni. De elmúlik. És az emberek is abbahagyják a kérdezősködést. Hagyj időt az érzelmeidnek, de ne sirasd egész nap. Foglald le magad valamivel. Keress egy új hobbit. A holmijai ne legyenek szem előtt, szed össze magadnak egy dobozba. Akkor szed őket elő, amikor megemlékezés róla.

Nekünk is sajnos el kellett altatni néhány évvel ezelőtt a cicámat, akivel ténylegesen együtt nőttem fel, 14 éves volt és elkapott egy fertőzést. Akkor teljesen magam alatt voltam, mert hiszen egy barátomat vesztettem el benne.

De hidd el, erősebb vagy, mint most gondolod, fel fogod tudni dolgozni. Adj magadnak időd gyászolni, utána magától el fog múlni. Sajnos mindenki meghal, és a kutyusod nagyon szép kort élt meg, boldog életet élt, ez a legfontosabb.