Meghalt a kutyám? Mihez kezdjek így?

Nagyon sajnálom! Tudom milyen szörnyű érzés. Talán az vigasztalhat valamelyest hogy elaludt, nem szenvedett. Sajnos nagyon sokszor csúnya vége van, sok-sok szenvedéssel. Az enyém kórházban volt a halála előtt, mindent megpróbáltak hogy megmentsék, de ezzel meg is kínozták, sokat szurkálták, satöbbi. Végül hazaengedték meghalni mert semmi sem hatott. A vége is szörnyű volt, a karjainkban volt és tehetelenek voltunk.

Én biztos elmennék a temetésére hogy ne legyen később bűntudatom. Kérd meg anyukádat hogy csavarja be egy lepedőbe hogy ne kelljen őt úgy látnod, és azzal együtt tegyétek a földbe.

Elmesélek neked valamit, hátha segít a döntésben kicsit. Az én kutyámat 9 év el kellett altatnom mert megmérgezték. Állatorvosnál volt az eutanázia, szorongattam magamhoz a halott kutyámat. Soha olyan fájdalmat nem éreztem. Otthagytam, hogy szállítsák el, mert úgy kiborultam, hogy nem bírtam volna haza kocsikázni a kis testével, meg még sírt is ásni a decemberi fagyott talajba a kertünkben. Igy is bele ájultam az autóba szó szerint. Ezt a döntésemet azóta is bánom, mert ki tudja mi lett a kis testével :(

Ha megtehetném újra, hazahoznám, és ha kellene, fél napig ásnám a kis gödröt neki hogy oda tegyem be és közel legyen hozzánk.

Menjél, és búcsúzz el tőle így.

Imádkozhatsz is, gyertyát is gyújthatsz.

Az ilyesmi mindig az élőkért van, valahogy fel kell dolgozni, ki kell mutatni.

A sajátjaim halála engem is megviselt, és csak berúgva tudtam eltemetni őket.

2 éves volt a kiskutyám, mikor megszülettem. A kezdetektől velem volt, a kiságyamban aludt velem, hurcoltam mindenhova, hozta anyu velem az oviba, suliba, meg hazafele is, később én vittem sétálni, boltba, mindenhova, az egész életemnek a része volt, imádtam. Olyan természete volt, mint egy terápiás kutyának. Egy 2 és fél kilós csivava kislány volt. 18. születésnapom után pontosan 1 hónappal ment el örökre. Szó szerint "felnevelt". Azóta is egyedül érzem magam a világban, pedig már 3 év eltelt. Képtelen vagyok bármilyen más kutyára úgy nézni, mint rá anno. Nem tudom mi a jobb, ez, vagy ha nincs az embernek kutyája, míg nagyobb nem lesz. De ez így tényleg olyan, mintha a testvéredet veszítenéd el.

Sajnálom, hogy nem tudok érdemben hozzászólni, csak gondoltam leírom, őszintén együtt érzek Veled.

21/L