Soha többé nem lehet már kutyám, a macskáim miatt?

Én középkorú felnőttet szerettem volna, amilyen az első volt.

Kölyköt hogy nevelek fel udvar nélkül? Tömbházban lakom.

Oké.

Akkor kölyök lesz.

Nem is merek már kockáztatni.

Nem akarom erőltetni.

Egyszer csinálnak olyat a cicák, amit megszokásból szoktak és az öregkutya eltűrte, de az új nem fogja, vagy valami rossz tapasztalat miatt, akármi történhet, már nem is merek idehozni idegen felnőtt kutyát.

Csak az bánt, hogy én amióta megkaptam az első mentett kutyámat, azóta többször is volt olyan helyzet vagy olyan cikket olvastam vagy valami, ami miatt többször is megfogadtam már, hogy nekem kizárólag csakis mentett kutyám lesz, soha nem fogom kiskölyökkel vagy fajtatisztával "szenvedni", mikor ott vannak a nyugis, tettrekész, különféle kutyák, akiknek szinte semmi esélyük.

De a cicákat meg nem kockáztathatom.

Most ez így alakult.

A keverék kölyök lutri, de legalább lesz egy csudijó kalandom, míg felnő:)

Köszönöm, hogy írtatok.

Igen, tudom, hogy vannak, akik eltűrik, talán még együtt is alszanak, sőt egy tányérból esznek, meg együtt játszanak.

De amit ezek művelnek ..

Egyáltalán nem félnek semmilyen kutyától, sőt semmitől, mert 5 hetesen, mikor hazavittem őket a fagyból, onnantól arany életük van, szeretetben nevelkedtek, illetve nem nevelkedtek, mert nem nagyon voltak nevelve, a kutya is eltűrt nekik mindent, direkt újra és újra ugyanazt a hülyeséget megcsinálják, elbújnak és megijesztenek úgy, hogy felfutnak a falra, szekrényről szekrényre röpködnek, bukfenceznek, tarolnak le mindent, a kutya meg csak nézte őket. Amikor már nagyon zavarta a csörgés-zörgés, hogy pint mellette hangoskodtak a játékokkal, akkor szépen fogta és begyűjtötte az összeset, a fekhelyében a takarója alá rejtette őket, visszatakarta, majd ráfeküdt, hogy végre nyugi legyen. Ha esőben sétáltunk, hazaérve a cicák körbeülték és segítettek nekem letörölbi úgy, hogy mosdatták a kutyust. A nagyobbik cica rendszeresen beszélt neki, odahízelgett, átölelte a nyakát és a fülét nyalogatta. A farkával játszottak, a karmukkal fésülték a gubancos bundáját, amikor a kutyusra rájött a para(vihartól rettegett) és nekikezdett az odavissza járkálásnak, a cicák, valahányszor elment mellettük a kutyus nagy stresszben, a cicák mancsukat nyújtották, végigsimították az oldalát, a kutyus kis idő múlva megnyugodott.

Sorolhatnám még estig, de azt hiszem ebből mindenki számára kiderül, miért is nem fogok még egy ilyen kutyát találni.