Hogyan és mikor kell elkezdeni a szocializációt? 5 hónapos szuka vizslám van.

A szocializáció sokkal többet jelent a kutyatársaságnál. Nem lehet annyival lerendezni, hogy vidd kutyák közé.

A szocializáció során a kutya különböző tárgyakkal, emberekkel, állatokkal, új zajokkal, szagokkal, szituációkkal találkozik. Fontos hogy fokozatosan szoktasd hozzá ezekhez és mindig pórázon legyen. Ne babusgasd közben, zajos helyen ne tápláld benne a félelmet túlféltéssel, de gyakran dicsérd, jutalmazd. Aranyközépút.

A szocializációs időszak a kutya fejlődésében még az elválasztás előtt, kb másfél hónapos korban elkezdődik és 14-15 hónapos korig tart. Amíg nincsenek meg az oltásai otthon korlátozott körülmények között lehet gyakorolni, utána pedig teljesen szabadok vagytok. A kimaradt szocializáció több kellemetlenséget okozhat, de nagyrészt pótolható. Ne feledjük el azt se, hogy a kutya számára az ingergazdag élet és az új tapasztalatok egész életében fontosak, ne hanyagoljuk el másfél éves kor után se!

Bár már hónapokkal ezelőtt meg kellett volna kezdeni, egyáltalán nem vagytok elkésve.

Ez egy jó lista a teendőkről. A lényeg hogy a tapasztalatok rendszeresek legyenek, a kutya viselkedése stabil legyen. Ne csak végigsuhanj rajta hogy minél hamarabb kipipálhass mindent, nem az a fontos.

[link]

3 hónaposan, ahogy meg van az utolsó kombinált oltása el kell kezdeni!

A kölyök 4 hónapos koráig van a szivacs korszakban. Amit addig megtanul, az rögzül. Ha addig nem érik ingerek, nem tanul meg viselkedni különböző helyzetekben, az szintén rögzül.

Szia! Az ovi jó ötlet:)

Emllett fontos, hogy mindenféle ingerrel megismertesd a kutyádat, és ezt fokozatosan tedd! Különböző felületeken való járkálás (rács, csúszós padló, fekete csempe [ez ijesztő szokott lenni] stb), viselkedés tömegben, esetleg tömegközlekedés, más állatokkal való megismertetés, liftezés, "ijesztő" lépcsők, aluljárók, hidak (tériszony)... Próbáld meg úgy csinálni ezeket, hogy a kutya élvezze, és sikerélménye is legyen! Szóval kis lépések, sok dícséret, jutifalat. Ha látod, hogy kellemetlenül érzi magát az adott szituációban, sose erőltesd!!

Az enyém (6 hónapos) pl nagyon félt a tömegközlekedéstől, és a lépcsőkön is csak fal mellett ment fel.

Első alkalommal, amikor fel akartam szállni vele egy buszra, lapított a földre, nem akart mozdulni, látszott, hogy fél. Na most, ha felrángattam volna, valószínűleg traumatizálva lett volna és soha többé nem akart volna buszozni.

Így lassúra vettük a dolgot.

Először elmentünk egy álló busz mellett.

Aztán beültünk a megállóba, és néztük, hogy elmennek a buszok.

Aztán álló buszra szálltunk fel. Először ez sem sikerült, csak a lábát tette fel, de most már kajás csalogatás nélkül is felszáll:)

Aztán járó motorú buszra felszállás.

És így tovább...

A lépcsőnél meg mindig leraktam kaját, és fokonként haladtunk. Először csak 1 ment. Aztán 2. Aztán a feléig feljött... majd teljesen.

Mindig csak akkor lépj szintet, ha a jelenlegi már stabilan megy. Hajrá😊