Mennyire jellemző, hogy ilyen nemtörődöm gazdik is hordják suliba a kutyáikat? Miért viszik? Valami csodát várnak heti 1x 2 óra sulizástól?

En a parom gyereket elzavartam kutyaiskolaba, sajnos semmit nem tanult se o es igy a kutyaja se. Tehat egy biztos annak olyanok, akik elmennek kutyaiskolaba a kutyajukkal, de kozben olyan holt lustak, butak es hanyagok, hogy kár ott lenniuk. Altalaban ezeket masok beszelik ra vagy zavarjak el kutyaiskolaba, mert vagy ok vagy a kutyajuk problemas. Es termeszetesen, ha nem onkent mennek, akkor folosleges is es csak az ott levoket bosszantjak vagy akadaloyzzak.

Sajnalom, hogy kifogtal egy ilyet. Egyebkent nyjgodtan kerdezd meg tole miert is jar oda? Kozbenmosolyogjal😀

Minden közösségben vannak ilyenek.

Kezdő/ovis csoportban akad pár ilyen személy a kutyájával, de ők úgyis hamar abbahagyják. Kerülj át minél hamarabb egy jobb csoportba, ott többet tudsz fejlődni.

Szerintem szinte minden suliban akad egy-egy ilyen gazdi, nekem az a tapasztalatom, hogy akik így állnak hozzá hamar kikopnak. Nem akarok általánosítani, de az ilyen embereknek a kutyasuli szerintem csak egy kipipálandó feladat, olvasták, hogy a póráz, etetőtál stb. mellett kell a kutyasuli is ahhoz, hogy elmondhassák: ők felelős gazdik. Nincsenek komolyabb sportcéljaik a kutyával, nem járnak alaposan utána a kutyatartás, nevelés mikéntjének és nem is igazán hisznek benne, hogy kell a suli ahhoz, hogy egy jól nevelt, élhető kutyájuk legyen. Az ilyenek általában eljárnak oviba, esetleg elvégeznek egy alap tanfolyamot, de nagyjából ennyi.

Ennek a "típusnak" a durvább verziója, amikor ő meg van győződve róla, hogy ért a kutyákhoz, jobban tudja, hogy mit hogyan kell, egyáltalán mit kell tanítani a kutyának, mint az oktató, ilyennel is sokszor találkoztam, szerintem magasan ez a legrosszabb kategória :D Szerintem mindkét esetben az a fő kiváltó ok, hogy nem gondolják azt, hogy nekik szükségük lenne erre, hogy itt tényleg tanulhatnának valamit, csak azért mennek, hogy ez is meglegyen, elmondhassák, ők bizony kutyasuliba is jártak.

Aztán persze sok pozitív példa is van, főleg az ilyen csoportos foglalkozásokon, amikor a gazdi látja, hogy a többi kutya mennyivel ügyesebb, engedelmesebb, mennyivel jobban hallgat a gazdájára és elkezdi komolyan venni, hiúságból, belátásból vagy tényleg őszinte ráébredésből. Még ovis foglalkozáson volt egy gazdi, aki büszkén mesélte, hogy több évtizede kutyázik, mindig kistestű kutyái voltak és ők voltak a rendbontók, a futtatók rémei és hülyeségnek tartja az ül, fekszik tanítását, felesleges ilyesmivel terhelni egy családi kutyát, csakhogy akkor egy kölyök amstaffal érkezett az oviba. Nem tudom, hogy azért, mert belátta, hogy egy ilyen habitusú kutyának igenis kell a nevelés, vagy csak zavarta, hogy a foglalkozásokon mindenki arra vár, hogy végre az ő kutyája is megcsinálja azt a feladatot, ami a többieknek már rég ment, pár hónap alatt teljesen megváltozott a hozzáállása, elkezdte komolyan venni és most ugyanezzel az amstaffal IGP-re készül. Szóval ilyen is van :) Nem tudom, hogy a ti renitensetek mióta jár a foglalkozásokra, de ha nem régóta még simán lehet, hogy ő is komolyabban fogja venni, bár azért szerintem is ez a ritkább.

Aztán ott van az a típus is, aki azt gondolja, hogy a heti 1-2 alkalmas foglalkozásokon fog mindent megtanulni a kutyája, a hétköznapokban semmit nem foglalkozik a kutyájával és csak egyre jobban lemarad a többiektől, akik otthon is gyakorolnak, szerintem egyébként ez a legjellemzőbb a sulikban. Aztán ezek a kudarcélmények, a folyamatos sikertelenség végképp elveszi a maradék motivációt is, inkább hagyja a francba az egészet, egyre kevésbé veszi komolyan, mert nem látja a változást, javulást. Pedig ugyanúgy, ahogy a kutyának, a gazdinak is kell a sikerélmény, a pozitív visszajelzés és sok suliban ezt elfelejtik egyértelműen kommunikálni a gazdik felé, hogy a foglalkozásokon csak arra van idő és lehetőség, hogy megmutassák a módszereket, rendszeres gyakorlás nélkül nem lesz eredmény. Én legalábbis azt tapasztalom, hogy elég sok suliban olyan a hozzáállás, hogy mi itt mindent megtanítunk nektek, csak a mi módszereink jók és elfelejtik hozzátenni, hogy ehhez bizony kell a gazdi is. Sőt olyan is van még ovin, kezdő tanfolyamokon is, hogy pont az a módszer, amit tanítanak nem megy át annyira a kutyának, nem érti úgy, mint a többiek és az oktatónak nincs más alternatíva a tarsolyában ezért azt erőlteti, mondván biztos a gazdi vagy a kutya a béna, nem az ő módszere. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy igen, elsősorban a gazdi hozzáállásán múlik, de az is fontos, hogy az oktatók is jók legyenek.

Az, hogy zavarja más kutyáját munka közben szerintem elfogadhatatlan, az nagyon dekonstruktív és megint nem kizárólagosan a gazdi hibája. Tényleg elég sok kutyasulis foglalkozáson voltunk már, nekem az a tapasztalatom, hogy azok az igazán jó sulik, ahol nemcsak egy oktató tartja a foglalkozást, hanem annyian, hogy egy oktatónak maximum 3-4 kutyára kelljen figyelnie, egyrészt, hogy mindenki azonos figyelmet kapjon, mindenkit egyformán tudjanak segíteni, mindenkinek külön-külön is akár meg tudják mutatni a feladatokat és az ilyen "zavaró" kutyákra azonnal rászólnak. Tehát, hogy nem a csoport, nem a te feladatod kéne legyen, hogy miközben gyakorolsz a kutyával még a másik gazdit is "fegyelmezed," figyelsz rá, hogy ne trollkodja szét a munkátokat, hanem ez az oktatók dolga.

Összegezve ezt a túlzóan hosszú választ egyébként én is csak azt tudom mondani, mint a többiek: igen, elég jellemzőek az ilyen nemtörődöm gazdik, de ők hamar ki szoktak szállni, egy-két finomabb beszélgetéssel meg lehet próbálni felébreszteni a gazdi motivációját is és ritkán, de előfordulhat, hogy hatásos és végül, az mindig az oktatók felelőssége, hogy te nyugodt körülmények között tudj dolgozni a kutyáddal, ezt nekik kötelességük biztosítani, ha ez megvan, ha a te kutyádat nem zavarja munka közben, akkor meg rá kell hagyni a nemtörődöm gazdira, hogy neki milyen kutyája lesz.

Én 10 éve voltam ilyen tipikus "engedelmesen" és előtte "oviban", aztán váltottunk agilityre, de tavaly lett egy kutyám, akivel kb 2-3x voltunk a tradicionális suliba és gyorsan eszembe is juttatta, hogy miért váltottunk annó az agilityre, így rövid úton vissza is tértünk a sporthoz :)

Semmi sem változott, az emberek továbbra is úgy gondolják, hogy heti 1-2x elviszik a suliba a kutyát és azzal le van tudva a nevelése, még sétálni sem viszik minden nap, ha kertesbe laknak.

A legdurvább story, egy dobi volt, akin ha nem volt otthon a szöges, feldöntötte a gazdáit, nem bírtak vendéget beengedni, mert megtámadta a kutya és társai... Szögesben tűrhetően viselkedett.

Engem szerencsére sose bántott senki(bár amúgy senki mást sem), az első etapban még gyerek voltam és napi fél órát gyakoroltunk a borderemmel, aki így pár hónap alatt konkrétan tökéletes lett, a másik suliba, meg úgy mentünk, hogy egy hónapja volt nálam a kutya, de szintén tanítgattam már otthon, így nagyon sok mindent tudott már+nekem is elég nagy tapasztalatom lett a 10 év alatt.

Én magamra vállalom, hogy a kérdésben megjelölt csoportból vagyok :) Nálunk kifejezetten az volt az elv, hogy nem a kutyát neveljük, hanem a gazdit. Mi is lakótelepről jártunk ki, hétközben egy gyors sétán kivül nem sokat tudtunk kimozdulni a kutyával. Végig csináltunk két tanfolyamot, közepes eredménnyel, kb. a feladatok 30%-át tudnám/tudnánk most megcsinálni talán.

Viszont a kutya abszolút szociális lett, mi is jobban megértjük a saját kuyánkat és a többi kutyát is, pl. egy tök idegen kutya jelzéseiből az utcán kapásból felismerem, hogy oda merjem-e engedni a gyereket. Fanatikust kutyást tehát ott sem sikerült nevelni belőlünk, de azért sok minden ragadt ránk.