Ez normális dolog? :o

igen :D

nekem is van egy kutyusom aki szintén spitz (keverék), és én is nagyon szeretem, sokszor az anyukám szól rám, hogy túlzásba viszem hogy ennyire szeretem.

de én úgy nézek rá mint egy családtagra. mondjuk arra figyelek hogy ne kényeztessem el, de hát igen :D szinte én is mondjuk úgy hogy szerelmes vagyok belé :D

meg úgy alapból a kutyákba is. meg sem tudom számolni eddig hány kóborkutyának vittem vizet meg enni, és közben könnyezve nézem őket hogy de kár hogy nem tudom hazavinni, mert emeleten lakunk.

szóval kutyamániás is vagyok, de az én kutyusom a kedvencem, akit egyenesen IMÁDOK :)

Én is imádom a kutyámat, néha muszáj is emiatt magamra parancsolni, hogy hagyjam már őt békén:)

De komolyan. Nagyon lehet őket szeretni, és sokszor az ember átesik a túloldalra. Találd meg az arany középutat, hogy nehogy az legyen, hogy már a barátaiddal sem találkozol soha csak azért, mert van egy kutyád.

De nem vagy dilis, ne aggódj:) Vagy ha igen, akkor már ketten vagyunk dilisek:D