Mit tegyek, hogy ne rettegjek ennyire a kutyáktól?

Keress egy jó (a hangsúly a jó-n van) kutyaiskolát. Ott tudni fogják, hogyan szoktassanak hozzá a kutyákhoz.

A másik (szerintem rögösebb) út az agytúrkász.

A hozzászoktatás elve:

Nézed a kiképzést olyan távolságból, ahol még biztonságban érzed magad. Ez a távolság (eleinte lassan) csökkenni fog.

A Kishercegben így van leírva:

" Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz..."

Tanulmányozd a kutyák testbeszédét és a hangjaikat. Ha megtanulod a jelzéseiket, hogy mi mit jelent náluk, akkor könnyen fel tudod majd ismerni hogy barátságos szándékkal közelít, vagy támadni akar. A hangjukon is hallatszik, a mozgásukon is látszik, a beállásukon, a füleiken, és ami még rengeteget elmond, az a farkuk állása.

De egyébként ha akkora traumát okozott hogy azóta is rettegsz tőlük, akkor érdemes lenne ezt feldolgozni egy pszichológus segítségével, utána sokkal könnyebb lenne az életed.

Nekem gyerekkoromban kiharapott egy kutya egy darabot a szemöldökömből, ma is hiányos azon a részen, de nem okozott törést, azóta is imádom a kutyákat. Az hogy egy kutya vad volt, az nem határozza meg az összes többi kutya személyiségét.

Ha ilyen törést okozott volna bennem, akkor tuti igénybe vettem volna szakember segítségét hogy feloldjuk a traumát.

Nézz meg egy kutyaovi foglalkozást. Nagyon aranyosak és kiskorban szerintem a lehető legkevésbé "vadak". Ha összeverekednek a kutyusok, akkor is csak a játék céljából. Nagyon sok hasznos dolog el szokott hangozni egy ilyen foglalkozáson. Egy időn múlva megérted hogy hogyan gondolkozhatnak a kutyák.

És valószínű hogy megbarátkozol velük.

Én régebben annyira féltem a kutyáktól hogy egy pórázon levő csivavától kitudtam ugrani a kocsi elé.

Én úgy győztem le, hogy anya a semmiből haza hozott egy utcán talált kutyát.

Kis termetű, nagyon nagyon nyugodt.

Pár napig nem mentem a közelébe csak figyelgettük egymást.

Aztán pár hónap alatt legjobb barátok lettünk.

Hozzáteszem, hogy 6 éve van meg és még ugatni, ugrálni sem láttam.

Csak alszik, néha séta, néha játék.

Kutyás vagyok és az egyik közeli rokonom retteg a kutyáktól. Amikor befogadtam a kutyáimat, nem repesett az örömtől, most 7 év elteltével szereti őket, de még simogatni nem meri őket és a többi kutyától is fél, de ez egy kis lépés, hogy, ha közelít felé valamelyik kutyám akkor nem kap frászt. Természetesen én is tiszteletben tartom őt, nem eresztem rá a kutyákat és nem sértődök meg, ha szól a kutyák miatt.

Nagyon sok kutyásnak meg kéne érteni, hogy egyes emberek félnek a kutyáktól és nem sértésnek kell venni azt, ha más fél a kutyáktól.

Mondjuk, amin mindig mosolygok az az, hogy általában a roma emberek szoktak leginkább félni a kutyámtól. Egyik régebben megkérdezte a buszon, hogy ugye nem fogja őt a (szájkosárban levő) kutyám megharapni. Mondtam, hogy nem és nagy volt a kísértés, hogy hozzátegyem, hogy ugye ő meg nem fog engem kirabolni. :)