Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Állatok » Kutyák » Hol volt az a pont, amikor az...

Hol volt az a pont, amikor az elaltatás mellett döntöttél? Mi van akkor, ha ő nem szenved, csak mi?

Figyelt kérdés

16 éves kutyáról van szó. Fizikailag nagyjából rendben van (már nem lát és hall), de szellemileg egyre rosszabb az állapota. Székletét és vizeletét sem igazán tudja/akarja tartani. Nagyon szeretjük, de borzasztó nehéz vele, főleg úgy, hogy mostanra már nem is igazán akar kimenni a kertbe. Minden tiszta pisi, napjában vagy 6* van nagyobb baleset, de néha csak simán pisilget, amerre jár folyatja, előszoba, konyha, étkező... Akármit csinálunk, folyamatos pisiszag van mindenhol. Éjszakánként 2-3 alkalommal kell kelteni és kiküldeni, igaz, legtöbbször így is elengedi magát már útközben.

Szörnyű érzés, mert már megfordult a fejünkben, hogy el kellene altatni, de utána bűntudatunk lesz, hiszen igazából ő jól van, nem beteg, csak a kora miatt ilyen.

Nálatok mikor jött el az a pont, hogy az altatás mellett döntöttetek?


júl. 10. 12:57
1 2
 11/16 anonim válasza:
95%
Sajnos bármilyen nehéz el kell engednetek. Neki már szenvedés, és nektek is az.Az én kutyám fiatalabb volt, de teljesen lebénult, nem birt kimenni, igy fájó szivvel, de elengedtem.
júl. 10. 14:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/16 A kérdező kommentje:

Sokat vagyunk vele otthon, de a pelenkát nem tűri meg magán. Próbálja magáról leszedni, mindent felborogat, ezt már feladtuk mikor elkezdte a farkát lerágni a pelenka miatt, meg összeharapdálta a hátsó lábait.

Elhiheted, hogy nem az altatás volt az első gondolatunk még akkor sem, mikor egy éve anyukám elcsúszott a pisin és és eltörte a lábát és akkor sem amikor vakon futtában úgy fellökte az egyik fiunkat, hogy varrni kellett a sebet...

Ez a bepisilősdi kb 3 éve kezdődött és azóta csak romlik.

Na, rávilágítottál. Pont ez a baj, hogy más sorsáról nagyon nehéz így dönteni. Én magam ilyen állapotban már nem szeretnék élni, de hogyan döntsem el ezt másról. :(

júl. 10. 14:15
 13/16 anonim ***** válasza:
94%
Az én kutyám a végére testileg robbant le, viszont szellemileg teljesen ép volt, ezért is volt rohadt nehéz meghozni a döntést. 15 éves volt. Az egyik hátsó lába elég rossz állapotban volt, epilepsziás volt és daganatos. Kinti kutya volt, a kazánházban volt, de sosem volt magára hagyva. Bébiőrrel figyeltem. A rohamok mindennaposak lettek, éjjel volt, hogy csak 1,5-2 órát aludtam, mert kísérgetni kellett, nem tudott aludni, rohama volt stb. Szólt, ugatott, ha pisilni, kakilni kellett, de ha besikerült a dolog, nem csináltam belőle problémát. Kértem, hogy szóljon, ha elég és menni akar. Nem akartam én dönteni, pláne, hogy szellemileg tényleg nagyon ép volt. Kitartottam, amíg ő kitartott. Utolsó éjjel már nem tudott felkelni és nem hatott az epi gyógyszer. Egész éjjel vele voltam, vártam, hátha reggelre elmúlik a roham. Nem múlt el. Megfogta a pólómat és a szemembe nézett, mélyen, ahogy még soha. Ekkor tudtam, hogy menni akar és el kell engednem. Ő döntött így.
júl. 10. 14:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/16 anonim ***** válasza:
4%

,, hiszen igazából ő jól van, nem beteg, csak a kora miatt ilyen"


Akkor miért kéne altatni, mert a kora miatt ilyen? Te magad írtad, hogy jól van.

júl. 10. 14:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/16 anonim ***** válasza:
100%
Szia, megosztom veled a történetünk, bár ez kicsit más, hiszen nem volt öreg. Volt egy keverék kutyusunk, borzalmasan szerettük, annó 11 hónaposan mentettük az Illatos útról, aztán 5 évesen láttuk, hogy ödémásodik a nyaka, elvittük állatorvoshoz, vért vettek tőle, fagyálló származékai voltak a vérében, megmérgezték. Itt volt az a pillanat amikor egyszerűen nem akartuk elhinni ezt az egészet. Vártunk. Rákos lett. Medrol, gyomorvédő kellett neki, azt mondták nem adnak neki sok időt, maximum 3 hónapot. A kicsikénk még velünk maradt 6 hónapon keresztül, betöltötte a hat évét, majd egyik reggelre beduzzadt a nyaka, a nyirokcsomói kőkemények lettek, nem tudott felállni. Feltápászkodott a mellső lábaira, de összeesett, akkor hoztuk meg a döntést, hogy nem akarjuk, hogy tovább szenvedjen, levegőt is alig kapott már. Fáj a tudat még mindig, hogy ez lett a vége, viszont ebben az esetben mi mást csinálhattunk volna. Nem kívánom a saját kutyája halálát senkinek. Sajnálom, hogy gondolkodtok az altatáson...
júl. 10. 18:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/16 anonim ***** válasza:
100%
Nem az altatás az önzőség, amikor már leépül, és nem visszafordítható az állapot, hanem az, ha hagyod szenvedni az egyre romló állapota miatt, csak azért, hogy még egy kicsit veled legyen. Bárcsak az embereknél is elfogadott lenne az eutanázia súlyos esetben, az állatainkat legalább megszabadíthatjuk a szenvedéstől.
júl. 10. 19:49
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2021, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!