Munkavonalú kutyával (német juhász, belga juhász) mennyit "kell" foglalkozni egy nap?

Ez attól függ, milyen munkára lett tenyésztve. Vadászat, terelés, terápia, szánhúzás, területőrzés, személyvédelem, segítőkutya, mentőkutya, hatóságoknál/hadseregnél dolgozó kutya, aktív versenysport nemzetközi szinten... stb.

Amelyikkel terelnek, azok a kutyák egész nap dolgoznak, a sportkutyák edzése rövid idő, de nagyon intenzív, a hatósági kutyáknál van tréning, meg van bevetés, a vakvezetők szinte egész nap dolgoznak.... stb. Az ellátott feladattól függ, de arra szűrik is már kölyökkorban őket.

10. és 15. válaszoló szerintem tökéletesen leírta.

Egy munkakutyával nem maga a tréning ideje a sok, hanem amíg megtanulod úgy tréningezni a kutyát, hogy az neki is jó legyen. Egy brutál jól felépített tréninggel a legpörgősebb munkakutyát is le tudod fárasztani 15-20 perc alatt. Viszont amíg megtanulod így tréningezni a kutyád az több év, de az is lehet, hogy sose tanulod meg ezt.

Nagyon szélsőséges hasonlat, de szerintem szemléletes: abban, hogy elkészíts egy gyönyörű festményt igen, sok munkaóra van, de ezerszer több idő, mire egyáltalán megtanulsz úgy festeni, hogy meg tudd csinálni azt a képet. És ha totál tehetségtelen vagy (ezt kérlek ne vedd bántásnak) sose fogod olyan tökéletesen megfesteni azt a képet. Ha tapasztalat nélkül veszel egy munkakutyát hiába olvasol utána becsületesen, hiába gyűjtesz információt éveken át, az olyan mintha úgy vállalnál be egy múzeumi kiállítást, hogy sosem volt még ecset a kezedben.

Azért kérlek, hogy ne vedd bántásnak a festős hasonlatot, mert én is ilyen vagyok. Nekem van egy viszonylag magas energiaszintű hobbi kutyám, az elején vért izzadtam, hogy lefárasszam, mindent is tanítottam neki, így csöppentünk a munkakutyás világba és egy ideig jól is működött. Lekötöttem az energiáit, rohamosan fejlődtünk. Aztán most ott tartunk, hogy én szeretném, hogy még többet rakjon bele a tréningbe, még többet fejlődjünk, de a kutya elunja, hamarabb elfárad, elmegy a kedve. Viszont így nem is fárad el úgy igazán. Hatalmas szerencsém van, mert nem egy annyira feladatigényes típus, ha elviszem hetente 1-2 alkalommal egy fél napos túrára azzal elvan, de óriási bajban lennék, ha rá kéne vennem, hogy minden energiáját a munkába adja bele, mert ezt én nem tudom elérni, nekem itt vannak a korlátaim. Pedig egy munkakutya sem úgy érkezik, hogy ő gyárilag egész nap ül/feksziket meg menetelést akar gyakorolni, ez szerintem a legnagyobb hazugság az egész kutyázásban. Egy munkakutya "gyárilag" (ha már maradunk ennél a nem túl szerencsés kifejezésnél) jobban figyel a gazdájára, szeretne vele együttműködni, de a legnagyobb választóvonal mégiscsak az, hogy sokkal jobban terhelhető, sokkal később fárad el és sokkal jobbak, erősebbek az ösztönei. Azt, hogy szeressen veled dolgozni ugyanúgy meg kell nekik is tanítani. Főleg hogy a közös munka egy jó része arról szól, hogy azokat a brutál jó ösztönöket, amiket hoz magával visszafogja és csak akkor engedje ki, amikor te engeded neki. Viszont valahogy muszáj lefárasztanod és neki a mezőn futkosás, pont a brutál jó ösztönei miatt édeskevés, neki muszáj, hogy azt kontrollált keretek közt kiélje, fejlessze.

Szóval a munkakutyázás legelhanyagolhatóbb kérdése az idő, a "mennyi", ennél ezerszer fontosabb a "hogyan."