Tacskó kutya 1 éves baba mellé ?

Azzal a kutyával neked kell majd törődni nem a babának.

Anyukám egyik barátnője is így gondolkodott,hogy milyen aranyos ha együtt nő föl a gyerek a kutyával. Erre beállított hozzánk egy nemetjuhasz keverékkel, hogy fogadjuk már be milyen jó lesz (szintén) az egy éves (ez voltam én) kisbaba mellé játszótársnak.

3 évig volt nálunk a kutya. Homályos emlékeim meg vannak róla ahogy homokozok a kutya meg nem hagy békén folyton szétszedi a kis tornyokat amiket összeraktam.

A szüleimnek nem volt idejük foglalkozni vele. Nem volt neveletlen de élettelteli mozgékony jószág. Szóval 3 éves korában végleg lekoltozott a rokonokhoz.

Nagyon meg kell gondolni, hogy egy kisbaba mellé belefer e egy kutya. Mert az már olyan mintha két gyereked lenne. Egy kisbaba nem olcsó. Hát egy kutya sem. Egy tacskó se két forint hanem több százezer. Anyagilag is kalkuláld bele.

Egy kis részlet egy kutyás oldalról:

Sokakat rabul ejt a tacskó barátságos, rendkívül értelmes arckifejezése, „aranyos” megjelenése és elsősorban aprócska termete. Szőrös játékszernek tűnhet, amellyel nem kell majd sokat törődni, és jó pajtásává válik a kicsiknek. Pedig a tacskó többnyire nem könnyű fajta, nem díványra termett öleb, hanem igazi vadászkutya, tapasztalt, határozott gazda kezébe való. Nagyon erős egyéniség, szilárdsággal, következetességgel és türelemmel csodálatos társunkká formálható, de nem feltétlenül eszményi társa a kisgyermekeknek.

Nem is az a fő kérdés, hogy melyik fajta "való" kisgyerek mellé, hanem melyik egyed, ha megfelelően van nevelve, tartva, kezelve.

De a tacskók kimondottan aktív kutyák, akik napi sétát, szellemi fárasztást és bizony következetes nevelést igényelnek. Ha ennek a háromnak a kombinációja nincs meg, szökik, rombol és adott esetben csipogó játéknak nézi a babát...

A másik a tartási körülmények. A főtött terasz rendben is lenne, ha ti is napi 12 órát ott tartózkodtok és a baba is. Mert ha ez nincs meg, nem fogja megtanulni a kutya és majd a gyerek sem, hogy egymáshoz miként kell viszonyulni.

A tacskók eszményi társak tudnak lenni egy családban, de bizony ezért jó sok áldozatot kell hozni mind pénzben (kutyasuli mondjuk) mind időben (fárasztás) mind tartási helyben, mert nem szeparálhatók a családtól (magyarán szabad bejárás a házba).

Ha mindezt tudod vállalni és biztosítani a kutyának mondjuk 15 éven át, amiből a nagyjában a gyerek még nem tud segíteni érdemben, akkor minden rendben.

Még egy szempont: a kutyát nem lehet játszótérre bevinni - vagy fent hagyod, amíg ti órákig lent vagytok, sétáltok és játszótereztek, vagy a kutyát a játszótér mellett kikötöd és ti bementek homokozni, csúzdázni.

Nem írtál semmit arról, milyen kutyás múltatok van, mennyire van tapasztalatotok a kutyák nevelésében, sejtésem szerint semennyire. Valamilyen kedves, nem akartos, tanítható fajtát keressetek inkább.

Ja igen, és még valami: ha most egy éves a gyerkőc, akkor hamarosan jön a dackorszag, az épp elég embert próbáló lesz kutya nélkül is.