Hogyan tanítsuk meg arra a kutyát, hogy csak akkor kezdjen el enni, vagy vegye el a jutalamfalatot a földröl, mikor kiadjuk az utasítást arra?

Én jártam kutyaiskolába. Ott azt mondta nekem az idomár, hogy nem mindegyik kutyát lehet rá megtanítani. Fajtától függ, meg, hogy életében éhezett-e. Az enyém menhelyes kutya volt, ezért azt mondta, hogy teljesen reménytelen. Meg, hogy meg kell verni, annak ő nem híve. Plusz kell még egy személy, aki eljár veled, mert ha azt tanulja meg, hogy csak tőled fogadhatja el a kaját, ha nem vagy ott, éhen hal. Szóval én letettem róla.

Egyébként a Lessie hazatér című könyvben az volt, hogy csilipaprikát tettek a húsba, ha utasítást kapott, akkor meg nem. Nem tudom bejön-e, én még nem próbáltam.

Az első pórázos biztos jó, még nem próbáltam.

Én először ülni tanítottam, leültettem, és amíg megettem a virslit a tálkája tetejéről, mindig eltoltam onnan, egyszer rá is morogtam, csak viccből, de ő komolyan vette :D És megszokta, hogy ő mögöttem ül, amíg azt nem mondom "eheted". Akkor ráveti magát :D Egyébként nem volt nehéz, simán ment.

Vagy tekintélyből oldod meg, vagy tanítással. Ha tekintélyből akarod, akkor szépen leülsz a tányérja mellé, és úgy, ahogy a kutyák csinálják egymással, bevéded. Ehhez nem kell megütni, elég morogni, fenyegetni, elzavarni, te tudod a kutyád mitől riad meg. Aztán felállsz, elsomfordálsz, és ha megint rámegy, megint jól leteremted, és visszamész védeni.

Pont a napokban nézegetem, hogy az én kutyám hogyan csinálja a barátnőm kölyökkutyájával, és csodálatos. Nem csípi meg semmilyen fizikai kontaktus nincs, de olyan hangon förmed rá, miközben hirtelen mozdul is, hogy a kicsi sikítva menekül. Na oda kellene eljutni, hogy ilyen tekintélyünk legyen a kutyánál, amilyet ők tudnak kivívni egymásnál.

A másik megoldás, amit már előttem írtak. Leteszel valamit, mondod hogy hagyd, és a kezedből valami mással eteted.

Egy kölyöknél még nem feltétlenül indokolt tekintélyből megoldani, de azért később nem árt, ha olyan tekintélyed van, hogy simán letiltod a kajáról.

Én úgy csinálom, ahogy a 21:28-as és a 21:33-as, és működik. A vacsoráját csak akkor kezdheti el enni, ha engedélyt adok rá. Én nem a marad paranccsal kötöttem össze, hanem leültettem. Ha megmozdult, mielőtt szóltam volna, felemeltem a tányérját. Ha jól emlékszem, 1-2 hét alatt megtanulta, mit várok el tőle. Egy éves korában került hozzám. Nem kellett póráz, fizikai erő, szerintem így sokkal jobb volt. Ma már annyira édesen figyel, ha leteszem a tányérját, hogy mikor adok engedélyt neki az evésre a "tied" szóval!

A másik: megtanítottam neki a "hagyd" parancsot, ahogy a 21:33-as írja. Mostmár ha utcán sétálunk, és valamit fel akar szedni, rászólok, és az esetek többségében ott hagyja. Megerősítésképpen megjutalmazom, ha van nálam valami.

Azt még nem tanítottam neki, hogy mástól ne fogadjon el ételt. Ez ugye nehezebb, mert be kellene vonni valaki ismerőst.