Azokat kérdezem, akik mentek a kutyájukkal kutyaiskolába. Amikor hozzád került a kutyád, egyből mentél vele kutyaiskolába, vagy vártál vele? Ha vártál, mi volt az oka, és mennyi időt vártál? Honnan és mennyi idősen került hozzád a kutya?

Mi több suliba is jártunk. Az első kutyával azért kezdtünk járni, mert mert elrántott. A másodikkal, már azonnal mentünk, hogy lássa, hogy az a világ rendje, hogy suliba járunk.

Azért jártunk többe, mert mindenhol mást tanítottak jól, illetve egyes gyakorlatokat a kutyás csak a suliban csináltak meg.

3-5 év közötti volt a kutyám, mikor hozzánk került ( menhely 3 mondott, állatorvos szerint 5 volt). 1 hónapja volt nálunk, mikor elkezdtem kutyasuliba járni vele. Nem volt tervben, de rajtam kívül mindenkit támadott. Nekünk nem vált be. Iszonyúan félt, zavarta a többi kutya, még engem sem szokott meg annyira. Így 1 hónap járás után inkább nem mentünk, oktatót hívtam hozzá. Drágább volt, de sokkal jobban megérte. Rövid időn belül hatalmas vàltozás állt be a viselkedésében.

Mondjuk nem tudom, hogy te milyen célból vinnéd, nekem a suli a leírtak miatt nem vált be.

Az első kutyámat 10 hónaposan vittem először suliba, akkorra már kijött egy csomó probléma. Gyerek voltam vidéken laktunk, így a szüleimnek kellett hordani, szempont volt, hogy legyen közel (egy órán belül...) és legyen színpatikus a honlapjuk. Egy főként negatív megerősítéssel dolgozó sulit sikerült kifognunk, ott elkezdtem agilitizni, majd mikor már versenyeztem, váltottam.

Második kutyám szintén kölyökként került a családba, amint lehetett, vittük suliba, de csak agilitire jártunk és az ottani kutyákkal játszott a szünetekben. Ő nagyon szociális lett.

Harmadik felnőttként került hozzám, vele is rögtön elkezdtem járni. Megpróbálkoztunk pár hagyományosabb engedelmes órával, de inkább maradtunk az agilitinél, végtelen pénz és idő hiányában. Ő sajnos elég borzalmasan kommunikál a többi kutyával, de képes arra, hogy egy szűk, kutyákkal és emberekkel teli folyosón akár póráz nélkül végigjöjjön, szóval nem olyan rossz a helyzet.

Szerintem mindenképp megéri valamilyen kutyás foglalkozásra menni, akár felnőtt kutyával is, utána könyebb lesz az élet a kutyussal.

Menhelyről fogadtunk örökbe egy 3 év körüli nőstény kutyust, idén júliusban. Utcáról, a kölykeivel került be oda, nem lehetett tudni semmi az előéletéről.

Parancsszavakat láthatóan nem ismert, borzalmasan húzott, bár legalább a pórázt elviselte, és más kutyákkal szemben nagyon reaktív volt, így nem volt kérdéses, hogy oktatás kell. Nemcsak neki, nekünk is, mert férjemmel mindkettőnknek tiniként volt utoljára kutyánk, kezdőnek számítunk. :-)

Az első héten szoktuk egymást (plusz állatorvos), de a második héten már elvittük egy trénerhez, akit a menhely ajánlott.

Nyáron nincs kutyasuli, de ha lett volna sem tudtuk volna azonnal vinni, mert nagyon alap dolgokat sem tudott, így először az volt a cél, hogy szeptemberig - a kutyasuli indulásáig - megtanulja, amit amúgy a kölyökkutyák a kutyaoviban vagy otthon tanulnak meg (behívás, lábnál követés, ül, fekszik, stb.). És a kötődés kialakítás: ő tanult minket, mi tanultuk őt, hiszen idegenek voltunk egymásnak. :-)

Ezért a következő 8 hétben heti egyszer trénerhez jártunk, és az ott tanultakat gyakoroltuk-gyakoroltuk-gyakoroltuk minden sétán.

Szerencsések vagyunk, valószínűleg valamikor családban nevelkedett és jó idegrendszere van, mert nagyon látványos volt a fejlődés, úgyhogy szeptembertől már kutyasuliba járunk, alap engedelmességire. November végén lesz a vizsga, és ha sikerül, utána szeretnénk menni a következő szintre, mert neki is, nekünk is jót tesz a suli (szocializáció terén is).

De azt hozzátenném, hogy a kutyasuli is úgy működik, hogy ott gyakoroljuk a már megtanultakat, megnézzük mennyit haladtunk előre, tanulunk új dolgokat, de utána a mi feladatunk, hogy azokat gyakoroljuk a következő héten minden sétánál, csak így van fejlődés.

Nagyjából itt azt tanuljuk, hogy az alap dolgok (lábnál séta, nem húz a kutya, ül, fekszik) atombiztosan menjenek, plusz elkezdtük tanítani a letiltást, illetve az ülésből-fekvésből kezdtük felépíteni a helyben maradást - nagyjából ezekből lesz a vizsga is.

Agilityn is gondolkodunk a későbbiekben, mert elég nagy mozgásigényű jószág, és imádja a futtatókban lévő libikókát, "mászókát", gumiabroncsokat. :-)